Kinek nem inge, nem vegye magára. Fiúk. Csak ennyit kérnék.
Ha régen arra gondoltak, hogy ki a tökös pasi, akkor megnézték, hogy hány mamut feje lóg a barlang falán. De a mamutok sajnos kihaltak, így új mérce után kellett nézni. A szomorú tény, hogy a mai világban visszaköszön az őskor, csak a pasik nem állatokat, hanem nőket vadásznak le, elég állatias módon. Az a faszagyerek, akinek az ágyában minél többen fordultak meg. De ez ugyanúgy igaz a tizenpár évesekre is, csak ott talán még nem szexre megy a játék.
"A férfiak – főleg fiatal korban – nagyon erős szexuális impulzusok
hatása alatt vannak, hajtják őket az ösztönök, nem akarják egyelőre egy
nőhöz kötni az életüket. Időigényes és hosszadalmas számukra egy
hosszabb kapcsolat kialakítása és fenntartása – sokkal egyszerűbb, ha
(kis túlzással) naponta friss „husit” kerítenek, és az alapoktól kezdik.
A nyári jókedv, a gondtalanság feloldja az emberek gátlásait, és a
nyuszi férfiak s az erősen erkölcsös hölgyek is kaphatók egy kis
kalandra. A flörtölés állítólag ártalmatlan, viszont annál
egészségesebb. Már ami az önbizalmat illeti. A mondat első részét sokan
vitatják, viszont kevés olyan ember van, aki kihagyná a flört okozta
édes bizsergést. A flört csak egy pillanatnyi állapot, a pillanat
játéka, nincs jövője, csak jelene. "
Mint a drog. Függőséget okoz. Egyre többször, és többször át kell élni a heves szívdobbanást, a forró testek egymáshoz simulását, a másik illatát, a bőr bizsergető tapintását. Adrenalin. Egyfajta rituálé keretében.
És hogy miért írok most erről? Leginkább a tegnap este a két kis szemem előtt lezajlott események hatására, de azt gondolom, ez az, amit mi lányok, nagyon jól ismerünk. Ismerünk, de nem akarjuk felismerni. Hiszen mennyivel jobb azt gondolni a ránk nyomuló helyes srácról, hogy ó, ő az igazi, aki végre magamért szeret, és nem csak azért, mert a természet megáldott 2 méretesebb kinövéssel (vagy teszem azt lyukkal). De nem. A pasik nem szeretnek előre gondolkozni. Maximálisan kihasználják a jelent. A nők meg túlkombinálják a helyzetet.
Ha őszinte akarok lenni, én élvezem a jelent. De kombinálok, hogy majd a jövőt is tudjam. Szóval ez a cseles, köztes állapot. Vagyis ilyen vagyok. :)
The solution?
A jó öreg gógli útmutatásai alapján készítettem egy listát: "A természetes nő receptje".
-Kellemes emlékként gondolnak vissza a régi pasi ügyeikre, és nem tulajdonítanak nekik rettentő nagy fontosságot.
-Kiszámíthatatlanok. De NEM megbízhatatlanok!!!!
-Akármit is mond nekik egy férfi, sohasem veszítik el a fejüket.
-Ha először találkoznak egy pasival, nem veszik túl komolyra a dolgot.
-Flörtölősek, és mindig valamilyen érdekes és váratlan fordulatot tudnak beleszőni a beszélgetésbe.
-Ha bókot kapnak egy férfitól, azt nem csak egyszerűen megköszönik, de még adják a férfi alá a lovat, hogy még izgalmasabbnak mutassák magukat, és fokozzák a helyzetet.
-Nem terveznek előre túlságosan.
-Foglalkoznak a saját céljaikkal, vágyaikkal, saját önálló életükkel, a párjuk mellett is.
-Tisztában vannak vele, hogy a félelem, a bizonytalanság, a követelőzés megölik a vonzalmat.
Szóval ha ez mind megvan, te vagy a nagybetűs Álomnő.
Butaságnak tűnhet, de mindig arra vágytam, hogy legyen büszke rám a barátom. Hogy jó csaj a barátnője(egyenlő vékony). Ne szégyellje mások előtt, és hasonlók.
Illetve ez így, ilyen formában csak részben igaz. Nem tudom miért pont a barátom (vagy talán azért, mert nem szülő, nem barátnő, hanem olyan valaki, aki választott, és bármikor kidobhat az életéből?), de mindig ez jut eszembe.
A valóság az, hogy én magam szeretném egyszer azt gondolni, hogy jól nézek ki. Hogy nem nagy ez, az, amaz, vagy éppenséggel minden. Esetleg elfogadni, ami van. Amilyen vagyok. Hogy nem vagyok egy vékony valaki. És nem hajszolni az elérhetetlen/fenntarthatatlan állapotokat.
Tudom, tudom. Mindig csak a külső.
Baromira nem vagyok felszínes ember(hiába tűnik úgy), de ez a testkérdés...kedves kis hagyatéka az elmúlt éveknek. Nem tudom elfelejteni. Képtelen vagyok rá. Olyan szinten frusztrál, ami nem viselhető el hosszútávon. Szóval vagy ő, vagy én. És...kicsit félek is ettől. Mert ő lesz az, aki felülkerekedik rajtam.
Ha régen arra gondoltak, hogy ki a tökös pasi, akkor megnézték, hogy hány mamut feje lóg a barlang falán. De a mamutok sajnos kihaltak, így új mérce után kellett nézni. A szomorú tény, hogy a mai világban visszaköszön az őskor, csak a pasik nem állatokat, hanem nőket vadásznak le, elég állatias módon. Az a faszagyerek, akinek az ágyában minél többen fordultak meg. De ez ugyanúgy igaz a tizenpár évesekre is, csak ott talán még nem szexre megy a játék.
Mint a drog. Függőséget okoz. Egyre többször, és többször át kell élni a heves szívdobbanást, a forró testek egymáshoz simulását, a másik illatát, a bőr bizsergető tapintását. Adrenalin. Egyfajta rituálé keretében.
És hogy miért írok most erről? Leginkább a tegnap este a két kis szemem előtt lezajlott események hatására, de azt gondolom, ez az, amit mi lányok, nagyon jól ismerünk. Ismerünk, de nem akarjuk felismerni. Hiszen mennyivel jobb azt gondolni a ránk nyomuló helyes srácról, hogy ó, ő az igazi, aki végre magamért szeret, és nem csak azért, mert a természet megáldott 2 méretesebb kinövéssel (vagy teszem azt lyukkal). De nem. A pasik nem szeretnek előre gondolkozni. Maximálisan kihasználják a jelent. A nők meg túlkombinálják a helyzetet.
Ha őszinte akarok lenni, én élvezem a jelent. De kombinálok, hogy majd a jövőt is tudjam. Szóval ez a cseles, köztes állapot. Vagyis ilyen vagyok. :)
The solution?
A jó öreg gógli útmutatásai alapján készítettem egy listát: "A természetes nő receptje".
-Kellemes emlékként gondolnak vissza a régi pasi ügyeikre, és nem tulajdonítanak nekik rettentő nagy fontosságot.
-Kiszámíthatatlanok. De NEM megbízhatatlanok!!!!
-Akármit is mond nekik egy férfi, sohasem veszítik el a fejüket.
-Ha először találkoznak egy pasival, nem veszik túl komolyra a dolgot.
-Flörtölősek, és mindig valamilyen érdekes és váratlan fordulatot tudnak beleszőni a beszélgetésbe.
-Ha bókot kapnak egy férfitól, azt nem csak egyszerűen megköszönik, de még adják a férfi alá a lovat, hogy még izgalmasabbnak mutassák magukat, és fokozzák a helyzetet.
-Nem terveznek előre túlságosan.
-Foglalkoznak a saját céljaikkal, vágyaikkal, saját önálló életükkel, a párjuk mellett is.
-Tisztában vannak vele, hogy a félelem, a bizonytalanság, a követelőzés megölik a vonzalmat.
Szóval ha ez mind megvan, te vagy a nagybetűs Álomnő.
Butaságnak tűnhet, de mindig arra vágytam, hogy legyen büszke rám a barátom. Hogy jó csaj a barátnője(egyenlő vékony). Ne szégyellje mások előtt, és hasonlók.
Illetve ez így, ilyen formában csak részben igaz. Nem tudom miért pont a barátom (vagy talán azért, mert nem szülő, nem barátnő, hanem olyan valaki, aki választott, és bármikor kidobhat az életéből?), de mindig ez jut eszembe.
A valóság az, hogy én magam szeretném egyszer azt gondolni, hogy jól nézek ki. Hogy nem nagy ez, az, amaz, vagy éppenséggel minden. Esetleg elfogadni, ami van. Amilyen vagyok. Hogy nem vagyok egy vékony valaki. És nem hajszolni az elérhetetlen/fenntarthatatlan állapotokat.
Tudom, tudom. Mindig csak a külső.
Baromira nem vagyok felszínes ember(hiába tűnik úgy), de ez a testkérdés...kedves kis hagyatéka az elmúlt éveknek. Nem tudom elfelejteni. Képtelen vagyok rá. Olyan szinten frusztrál, ami nem viselhető el hosszútávon. Szóval vagy ő, vagy én. És...kicsit félek is ettől. Mert ő lesz az, aki felülkerekedik rajtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése