Szárnyalj, és a felhők között nem érhet baj...Talán még egy sütivel összefutsz

Mivel többen kérdeztétek, akkor leírom, hogy a malac jól van, csak anya meg akarta spórolni az állatorvost, és megpróbált leszedni egy odanőtt alomdarabot Golyi talpáról. A széle még szépen darálódott le, a közepe meg már egy lyukacskát hagyott maga után. Amiből meg jött a hemoglobinsokaság.

Miközben jöttem haza a kutyával a hülye viharos-esős szélben, eszembe jutott, amiről Ádám beszélt. Hogy milyen kicsi a világ. Mert ki gondolta volna anno 10 évesen, mikor együtt néptáncoltunk, hogy ő lesz a "legjobb fiúbarátom"? Amikor a legnagyobb probléma az volt, hogy kikerüld az együtt táncolást, kézfogást, vagy bárminemű érintkezést. Gyerekek voltunk, na.Aztán csomó ideig nem találkoztunk. Pontosan 6 évig. És egyszercsak összefutunk egy diákmunkán. Mindenki örül a másiknak, de inkább csak az udvariassági köröket futjuk.
Majd jön a döntő pillanat: egy Freefest decemberben. És azt veszem észre, hogy nyomul az unokahúgomra. Akin látom, hogy nagyon zavarja. Később megtudom, hogy megkereste fészbúkon, meg engem is, hogy tanácsot kérjen a meghódításához. És a közös munka összehozza az embert. Mert én voltam az egyetlen, aki mindkettejük érzésével tisztában volt. Mókás dolog. :) Tudtam, hogy Laura nagyon nem akarja, úgyhogy neki abban adtam tanácsot, hogy hogyan mondja el/rázza le, míg Ádám érzései egyre magasabbra lángoltak, így őt a meghódításhoz hasznos tippekkel láttam el. Volt, hogy eszembe jutott, kétszínűség amit művelek. Azonban most belegondolva nem volt az. Csak jót tettem. Mindkettejüknek azt adtam, amire vágytak. Az egy dolog, hogy Laura nem csinált szinte semmit abból, amit mondtam. Vagy csinálta, csak bénán. Az egyedüli szemétnek nevehető dolog, hogy Ádámnak nem mondtam meg amiket Laura nekem mondott. Mert az ember nem keseríti el egy barátját? Akkor már ugyanis azok voltunk. Ő a bizalmába fogadott, nekem pedig ez nagyon hízelgett. És igyekeztem a lehető leginkább eleget tenni  pozíciónak. Meg most ki az a szívtelen, aki azt mondja egy másik után epekedő embernek, hogy bocs de a vágyott személy utál? Én biztos nem. Ő megcsinálta velem, de ez más kérdés. Nem ugyanaz a szitu.
És tulajdonképpen jól tettem. Nem? Mert mostanra sikerült meglágyítania unokatesókám szívét, és elvileg járnak. Ha meg akkor felhagyott volna az udvarlással? 
Bár csók még nem volt. Mert L. fél.
Vagyis azt kérdezte, hogy mi a jó a csókolásban. Valaki? Jól jönne pár értelmes válasz. Mert gondolkodtunk Ádámmal, vagyis inkább ő gondolkodtatott engem, de semmi értelmesre nem jutottunk. Abban egyeztünk meg, hogy az a legfontosabb, hogy szeresd akivel csinálod,
A történet befejezése meg az, hogy azóta csomót találkozunk. Ő kibeszéli nekem a kis L-es dolgait, én meg az enyémeimet. Eljön hozzánk, csak azért, hogy elmenjünk kutyát sétáltatni, aztán hazateker. Szeret segíteni a főzésben, bár igazság szerint nekem még tanulnom kell az együttműködésről és a csapatmunkáról. Aztán hogy mit tervezünk még? Hát, majd meglátjátok :)