Nem tudom hogy mondjam el. Az igazság túl...hülyeség. Meg nem is tudom pontosan, hogy mi történt. Ugyanis nem láttam. Nem tudtam végignézni, meg túl távol is voltam, mivel nem akartam, hogy bárki is észrevegyen.
DE csak magamat tudom hibáztatni. Mondjuk mindössze elindultam boltba. És arra közelebb van. Szóval... Jó, visszafordulhattam volna, de...az vesse rám az első követ, aki önmaga nem tenne ilyet.
De így jár aki kíváncsi.Többet tud meg, mint kellene. Vagy félreért dolgokat.
Lényeg a lényeg, egy kicsit megborult a lelki egyensúlyom.
Igazából egy 2000 szavas esszét is tudnék írni arról, amit érzek/éreztem, de konkrétumokhoz nincs túl sok kedvem , mert ha valaminek, akkor féltékenynek nem akarok tűnni. Mert nem vagyok az. (Én, aki mindig azon vinnyog, hogy minden kapcsolatban meg kell hagyni a személyes teret?)
Szerencse, hogy utána találkoztam Rékával. Nagyon kellett. Úgy szeretem azt a csajt. Mindig olyan hülyeségeket találunk ki, hogy megdöbbentő. És nagyon kellett a nevetés. Arra a fél órára el is tudtam feledkezni egy picit a dologról. Aztán abban a másodpercben hogy elváltunk, egyedül maradtam az összes hülye gondolatommal, és azóta sem tudok előlük menekülni. Ülök felhúzott lábbal, államat a térdemnek támasztva, és csak bámulok ki a fejemből. Nem érzek semmit. Vagyis semmi kimondhatót. Egyedül a szívem környékén érzek egy furcsa tompaságot. Vagy szúrást. Olyan, mintha terjeszkedne, és végül nem hagyna levegőt.
Bár most tartok ott, hogy fogalmam sincs, hogy mit láttam, vagy mit nem. Pedig nem volt régen, vagy ilyesmi. Csak...tudjátok, mikor én kijelentesz valamit, és más elkezdni mondani, hogy ne legyél hülye, meg biztos nem úgy volt, akkor neked marad a feladat, hogy bizonygasd, hogy de bizony,igenis rossz dolog történt. De mikor mindenki csak elkezdni csóválni a fejét, hogy de "hát végülis nem is volt semmi, nem igaz?", akkor egyetértesz? Nem. Ilyenkor kerülsz át TE a védelmező helyzetbe, és bizonygatod, hogy á, biztos rosszul emlékszel.
Azt hiszem kezdek becsavarodni. Miért félek elhinni, hogy egyszer csak úgy szimplán minden jó?
Alapjáraton pedig nem vagyok ilyen hülye. Mi a franc lehet velem? Talán az időjárás. Milyen szerencse, hogy holnapra megint normális lesz. Rám fér.
DE csak magamat tudom hibáztatni. Mondjuk mindössze elindultam boltba. És arra közelebb van. Szóval... Jó, visszafordulhattam volna, de...az vesse rám az első követ, aki önmaga nem tenne ilyet.
De így jár aki kíváncsi.Többet tud meg, mint kellene. Vagy félreért dolgokat.
Lényeg a lényeg, egy kicsit megborult a lelki egyensúlyom.
Igazából egy 2000 szavas esszét is tudnék írni arról, amit érzek/éreztem, de konkrétumokhoz nincs túl sok kedvem , mert ha valaminek, akkor féltékenynek nem akarok tűnni. Mert nem vagyok az. (Én, aki mindig azon vinnyog, hogy minden kapcsolatban meg kell hagyni a személyes teret?)
Szerencse, hogy utána találkoztam Rékával. Nagyon kellett. Úgy szeretem azt a csajt. Mindig olyan hülyeségeket találunk ki, hogy megdöbbentő. És nagyon kellett a nevetés. Arra a fél órára el is tudtam feledkezni egy picit a dologról. Aztán abban a másodpercben hogy elváltunk, egyedül maradtam az összes hülye gondolatommal, és azóta sem tudok előlük menekülni. Ülök felhúzott lábbal, államat a térdemnek támasztva, és csak bámulok ki a fejemből. Nem érzek semmit. Vagyis semmi kimondhatót. Egyedül a szívem környékén érzek egy furcsa tompaságot. Vagy szúrást. Olyan, mintha terjeszkedne, és végül nem hagyna levegőt.
Bár most tartok ott, hogy fogalmam sincs, hogy mit láttam, vagy mit nem. Pedig nem volt régen, vagy ilyesmi. Csak...tudjátok, mikor én kijelentesz valamit, és más elkezdni mondani, hogy ne legyél hülye, meg biztos nem úgy volt, akkor neked marad a feladat, hogy bizonygasd, hogy de bizony,igenis rossz dolog történt. De mikor mindenki csak elkezdni csóválni a fejét, hogy de "hát végülis nem is volt semmi, nem igaz?", akkor egyetértesz? Nem. Ilyenkor kerülsz át TE a védelmező helyzetbe, és bizonygatod, hogy á, biztos rosszul emlékszel.
Azt hiszem kezdek becsavarodni. Miért félek elhinni, hogy egyszer csak úgy szimplán minden jó?
Alapjáraton pedig nem vagyok ilyen hülye. Mi a franc lehet velem? Talán az időjárás. Milyen szerencse, hogy holnapra megint normális lesz. Rám fér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése