2011. március 31.

Exchange program in Hungary 6.

Mi az: zöld, isteni fokhagymás illata van, könnyen összetéveszthető a gyöngyvirággal, és nem utolsó sorban ma szerelembe estem vele? Na, na? És ha még annyit segítek, hogy van itthon egy óriási zacskóval, ami pontosan 68 dkg? Még mindig semmi?
Najó, akkor megmondom, a varázsszó: medvehagyma. Issteni. Szimpla vacak kis zöld levélkének néz ki, de olyan isteni íze van, hogy nagyon erős függőséget okoz. Kivéve a külföldieknél, mert ők csípősnek tartják. Legalábbis a mieink. Az én szerencsémre, mert így megkaptam az összes megmaradtat.
Ma délelőtt a Tarka Boci Biofarmon voltunk, ami a héten (nekem) az egyik legjobban tetszett. Mutogattak csomó növényt, sajtkészítést, vajköpülést, meg minden elképzelhetőt. Kóstoltunk növényi tejet, amire megkérdeztem, hogy mégis mennyiből lesz egy kancsónyi lötyi. Gondolkozott egy picit, hogy hát 1 csészéből (2 dl) kb. 1,7 liter (!) levet tudnak kinyerni. Gondoltátok volna? És ha ez igaz, akkor bennem felmerül a kérdés, hogy miért fut aranyáron az üzletekben a rizs-zab vagy szójatej? Persze-persze, kereslet-kínálat, és az üzlet. Tudom.
Nem utolsó sorban megvan, hogy mit szeretnék névnapomra. Lemondok a netbookról egy kézimalom javára. :D Na jó, ez ilyen formában nem igaz, mert szó sem volt netbookról, mert apa nem akarja. Hogy ha van laptop minek netbook. Nem érti, hogy mennyivel egyszerűbb azt cincálni mindenhova, mint a mostanit az összes felszerelésével. Eléggé szemléletes, ha azt mondom, hogy síeléskor az egész cuccom nem volt olyan nehéz, mint a laptoptáska?
A lényeg, hogy persze, nem olcsó egy ilyen, de magamat ismerve viszonylag gyorsan megtérül. Ja, most már újra a malomról beszélek. Mert elmondták, hogy a mai világban az egyik legnagyobb kamu a teljes kiőrlésű liszt. Mert ez a liszt akkor teljes kiőrlésű, mikor azt leőrlik. Aztán elszállítják a boltba, ahol csomó ideig álldogál a polcon, és elveszti az összes értékes tápanyagát, nyomelemét, meg mindent. Annyiban marad több a finomliszthez képest, hogy van benne egy kis korpa. Szóval kamu az egész. És én inkább eszek értékeset, mint kamus szemetet. Ennyi. (Ráadásul még az árát is behozza, mert a tönkölyliszt egy Sparban pl. majdnem 1000 forint. Az más kérdés, hogy 540-ért vásárolom a bioboltban. De pl. magot venni még ennél is olcsóbb. És tádámm, már is kész az Igazi Teljes kiőrlésű cucc.)

Aztán, hogy ne csak gasztronomizáljak, megemlíteném, hogy a Sobri Jóska Kalandpark is szuper. De nagybetűkkel. Jó 2 óráig ott mászkáltam azokon a drótpályákon, és hát leizzadtam, mit ne mondjak. Bár büszke vagyok magamra, mert az első átcsúszásnál alig mertem elindulni, de legyőztem a félelmeimet, és belejöttem. :) Alig lehetett leszedni.
Meg összebratyiztam a görög csoporttal, amikor beszorultam közéjük. Alapból szimpatikusak voltak, de most még inkább a szívembe zártam őket. Nem túlzok, ha azt mondom, rájuk nézek, és megjelenik a szemem előtt egy csomó hófehér, kék ablakos ház, meg egy zacskó feta olajbogyóval. Annyira görögök, hogy az hihetetlen! És nagyon szépek. De tényleg. A legtöbbjük göndör, és ha a lábuk helyére odaillesztenénk egy uszonyt, kész is a tökéletes hableány. Hihetetlen. A probléma, hogy ennek nagyon is tudatában vannak. Van 2 olyan csaj, hogy esedezve visszavonom az összes eddig kiosztott kurvamegnevezést, és rájuk aggatom. MINDET. Beszarás, hogy mit le nem művelnek. De visszatérve a görög témára :) a viselkedésük is teljesen olyan. Mint egy nagy család. Ha valaki mond egy mondatot, akkor összeülnek kupaktanácsba, és fél órán keresztül magyarázzák egymásnak. Piszokerős hangjuk van, és folyton drámáznak. De tényleg, mindenen. Olyan tipikus mediterrán temperamentum, amikor egy olyan eset után, amin te lazán átsiklasz, ők fél óráig Dios Mío-znak, maximális hangerőn. De senkit sem hagynak cserben. Sem maguk között, sem mást, akit bevettek a "kis családba". Így lettem egy fél órára görög kishúg. 

A saját kis környezetemben már ennyire nem vidám a helyzet, pl. fogalmam sincsen, hogy Thijs most melyik kocsmában iszik, vagy kinek szívja ki a nyakát, de nem is érdekel, az az igazság. A lényeg, hogy jól érzi magát, és én is. 
Van ennél tökéletesebb helyzet?  *


*Mondjam, hogy van? :P
Bután hangozhat, de meglepően kielégítő egy beszélgetés. És sohasem gondoltam volna, hogy egy ilyen kijelentést megérek.
Nem feltétlenül örülök neki, mert szeretem a vad temperamentumomat, de azért jó. Bár igazából csakis Ákos miatt. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése