Szárnyalj, és a felhők között nem érhet baj...Talán még egy sütivel összefutsz

Van valami megnyugtató abban, amikor az ember tekintete kitéved az ablakon egy unalmas óra között, és nem a borús szürke ég látványával kell még tovább fokoznia az amúgy sem rózsás hangulatát, hanem a szállingózó hópelyhek békés táncával. Nekem ez a tél. Amikor kilépsz az iskolakapun, és kavarog a hó. Amikor ráesik a kabátodujjadra az ezerféle hópehely, és te meg is tudod őket csodálni. Amikor sétálsz az utcán, és kivakítja a szemed a nagy fehérség. Amikor sétálsz a fekete kutyáddal, és mikor felemeli a fejét, azt látod, hogy tiszta fehér az egész szakálla. Mint a Télapónak.
Szóval én szeretem ezt a mesebeli fehér világot. Kicsit úgy vagyok vele, hogy tegye amit akar, essen amíg jólesik, mert egy évben egyszer van tél. Nem értem mit panaszkodik mindenki, hogy jaj tavaszt akar, meg meleget. Én is. De ha egyszer tél van?
Miért nem tudunk megelégedni azzal ami van?
Jó, a tavaszt is imádom. Amikor csiripelnek a madarak, és a napsütés átjárja a tested, még a hidegebb reggeleken is. Amikor elkezdenek virágozni a fák, és zöldelleni a fű. Amikor ki lehet menni az utcára egy szál pulcsiban. Amikor jönnek a meleg esőcseppek, és utána minden nedves. Amikor iskola után le tudsz ülni egy parkban a barátaiddal, nem kell azonnal hazarohanni, hogy be ne fagyjon a segged. Amikor lehet kertészkedni, és egy jó nagyot szellőztetni a lakásban.
Imádom a tavaszt. :)