"Mindent felzabálsz, sohasincs itthon semmi finom nasi, csak azok a szarok, amiket te csinálsz."
Ez egy kicsit szíven ütött. És elvonultam folytatni a lúgoskekszem a konyhába...
Kaptam egy fekete pontot. Harmadik óta nem volt, és ma Kovács adott egyet, mert nem készültem irodalomfeleletre. Sokkal biztatóbb, mint egy egyes. Tényleg, nem is tudom, miért nem vágott be rögtön egy akkorát, hogy kilóg a naplóból. Azért örülök.
És nagyon rossz, de észreveszem magamon újabban , hogy megint csomót gépezek. Így esténként. Ülök a gép előtt, és chatelek. Egyrészről utálom, mert csak elbassza az időm, másrészről meg...utálom. Maradjunk ennyiben.
és érik bennem a gondolat, hogy úristen de nagyon gyorsan legyen már jó idő, mert én el akarok menni. Tele van az agyam az itthoni hülyeségekkel.
A Krisztivel napolgatott vitánk is foglalkoztat, de inkább izgalommal tölt el, mintsem félelemmel. Hülyeség, de nagyon meg bírnám nézni ahogy eldurran az agya, és nekem esik. Olyan régóta várok erre a percre, hogy nagyon. Hetedik óta. Na, majd honlap ugrik a majom a vízbe.
Vicával kapcsolatban, meg teljesen igazad van Szöszi. Kis porcica. :) Teljesen jóindulatú másokkal, és nem azért viselkedik hülyén, mert akarja. Hanem mert ilyen a természete. És azért valljuk be, fejlődött hetedik óta.
Nem az a jó barát, aki valamikor fontos volt, és már csak a szokás tart össze. Nem. Az csak szimpla megszokás. És én ezt felismerem magamnál. Sokszor eszembe jut, hogy nem is tudom miért erőltetem.
Gondolom több embernek eszébe jut, hogy jézusom, rólam beszél? :) Nem húzom az idegeket, Diáról. Imádtuk egymást,hatodikban-hetedikben. Testi-lelki jó barátnők voltunk, annyi közös emlékkel, hogy napokig el lehetne rajta nosztalgiázni. De másfele fordult az utunk. És már nem találkoznak.
Bármennyire is erőltetjük. A találkozók egyre rövidebbek, mindig csak ígérgetjük, hogy na majd következőnek. Aztán több hónap múlva lesz csak következő.
Az a jó barát, akinek fontos vagy. Aki tesz azért, hogy a kapcsolat fennmaradjon. Ápolja.
De ehhez is 2 fő kell.
Ez egy kicsit szíven ütött. És elvonultam folytatni a lúgoskekszem a konyhába...
Kaptam egy fekete pontot. Harmadik óta nem volt, és ma Kovács adott egyet, mert nem készültem irodalomfeleletre. Sokkal biztatóbb, mint egy egyes. Tényleg, nem is tudom, miért nem vágott be rögtön egy akkorát, hogy kilóg a naplóból. Azért örülök.
És nagyon rossz, de észreveszem magamon újabban , hogy megint csomót gépezek. Így esténként. Ülök a gép előtt, és chatelek. Egyrészről utálom, mert csak elbassza az időm, másrészről meg...utálom. Maradjunk ennyiben.
és érik bennem a gondolat, hogy úristen de nagyon gyorsan legyen már jó idő, mert én el akarok menni. Tele van az agyam az itthoni hülyeségekkel.
A Krisztivel napolgatott vitánk is foglalkoztat, de inkább izgalommal tölt el, mintsem félelemmel. Hülyeség, de nagyon meg bírnám nézni ahogy eldurran az agya, és nekem esik. Olyan régóta várok erre a percre, hogy nagyon. Hetedik óta. Na, majd honlap ugrik a majom a vízbe.
Vicával kapcsolatban, meg teljesen igazad van Szöszi. Kis porcica. :) Teljesen jóindulatú másokkal, és nem azért viselkedik hülyén, mert akarja. Hanem mert ilyen a természete. És azért valljuk be, fejlődött hetedik óta.
Nem az a jó barát, aki valamikor fontos volt, és már csak a szokás tart össze. Nem. Az csak szimpla megszokás. És én ezt felismerem magamnál. Sokszor eszembe jut, hogy nem is tudom miért erőltetem.
Gondolom több embernek eszébe jut, hogy jézusom, rólam beszél? :) Nem húzom az idegeket, Diáról. Imádtuk egymást,hatodikban-hetedikben. Testi-lelki jó barátnők voltunk, annyi közös emlékkel, hogy napokig el lehetne rajta nosztalgiázni. De másfele fordult az utunk. És már nem találkoznak.
Bármennyire is erőltetjük. A találkozók egyre rövidebbek, mindig csak ígérgetjük, hogy na majd következőnek. Aztán több hónap múlva lesz csak következő.
Az a jó barát, akinek fontos vagy. Aki tesz azért, hogy a kapcsolat fennmaradjon. Ápolja.
De ehhez is 2 fő kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése