2011. február 11.

Nem vagyok tökéletes. De nekem ez így jó. Magamnak megfelelek.
Nincsenek felszínes kapcsolataim. Néhány embert kimondottan utálok, párat szeretek, de a legtöbbel egyáltalán nincsen kapcsolatom.
Őszinte vagyok, és pont emiatt, mindenki tudja mire számíthat tőlem. Nem árulok zsákbamacskát.
Arra áldozok időt, akitől kapok valamit az odafigyelésemért cserébe. Nem pazarlom a szívem.
Mert VAN lelkem.

A hideg pedig kitisztította a fejem. Sétáltam a szemerkélő esőben, és gondolkodtam.
Egész idő alatt az én hibáim voltak terítéken, meg az, hogy miért ítélem meg és viselkedek úgy krisztivel ahogy.
De Zsuzsiról egy szó sem esett. Olyan tökéletes volna? Vagy pont hogy olyan semmilyen? Se fekete se fehér? Mindig a békés középút?
Nem rossz az, ha az embernek van véleménye.

1 megjegyzés: