Nagyon örülök, hogy túlléptem a lustaságomon, és elmentem IFIre. Ezek mindig olyan kellemesek. És sok időt vesznek el. Nem is igazán a téma, de a társaság megfog. Szeretek velük lenni, mert kimozdítanak a búskomorságomból.
De a színjátszó hiányzik. Mazsola-Peti, a hülye szövegei, meg hogy valamire koncentráljak.
Le vagyok lassulva a környezetemhez képest. Jó, az is lehet, hogy nem 3 verekedő disznóhoz kéne méregetnem az aktivitási szintemet, de valami nem stimmel. Kicsit olyan érzés, mintha már az agyam helyén is takony lenne. De! A náthám kezd megszűnni. A probléma csak az, hogy ahogyan anya is mindig elmondja, nem túl valószínű, hogy elmúlik, inkább átmegy valahova. Majd hétfőn kiderül, megmondják az "Annamarinak". Tök jó érzés, hogy az asszisztens tudja a nevem. Pedig még viszonylag friss a csaj. Egyszer mondtuk el neki, azóta amint belépek az ajtón, azonnal írja be a nevem a gépbe.
Mekkora igazságtalanság, hogy végre-végre, nagy sokára ráveszem magam, hogy ellátogatok orvoshoz, és nincs már ott senki!!!!! Basszus, egész héten televolt a rendelő még a rendelési idő vége után egy órával is, erre ma meg fél órával később, már nincsen senki. És "a doktornő elment. Gyere vissza hétfőn."
Én hülye. Egyszer, ismétlem egyszer!!!!! nem akarok hiányozni töriről, mert jajj de rossz lesz pótolni, meg minek idegesítsem Kovácsot még ezzel is, és különben is úgyis annyian lesznek még fél 12kor is, bőven elég ha 4. óra után megyek. Erre doki sehol, az ellenőrzőmben meg egy frankó törihármas.
És nem azért mert nem tanultam. Egyáltalán nem. Mert már a normális jegyzetelés sem igazán megy, a tanulás meg végképp. Egyik fülemen be, a másikon ki.
A legvégére meg hadd gratuláljak magamnak. Péntek este van, én itt ülök a gép előtt, és majd szétreped a fejem, úgy fáj. Semmi buli, barátok, tök egyedül.
Ez vagyok én. A nembulizós, nemivós, egészségesen élő Panka. Aki mereszti a seggét egy vibráló monitort bámulva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése