Watalappam

Még az utazás során írta le az egyik étterem szakácsa. Tündériek az ottani emberek. Olyan segítőkészek. Elképzelek egy hasonló szitut itt Magyarországon, hát úgy elküldenének a jó büdös francba, hogy csak csuda. Na ige, ez is egy ok a költözésre.
Ez az egyik édességük. Vagy majdnem az egyetlen helyi. Majdnem. Szinte minden szállodában volt, és később a boltok polcain is felfedeztem, ugyanúgy árulják, mint nálunk mondjuk a gesztenyepürét. Kis dobozban, kanállal(csak azt itt nem hozzácsomagolják, hanem a pénztárnál kapod meg. De nem csak ehhez, ahány joghurtot vettünk, mindegyikhez külön adtak egyet.)


Hozzávalók: 3 dl tej
                   4 evőkanál kókuszreszelék
                   5 tojás
                   10 dkg méz
                   1 rúd vanília
                   1 kávéskanál fahéj

Ha jól láttam, enyém az első magyar nyelvű recept. Mert ugyebár a szakács nekem csak a hozzávalókat jegyezte fel, az elkészítés módját nem. Úgyhogy valamilyen srilankacooking nevű oldalról meóztam le, sikerrel.
Az eredeti recept kókusztejet ír, ha valakinek van, akkor használja azt, és hagyja el a kókuszreszeléket, de ha nincs, nem érdemes venni, ez a fajta kókusztej is tökéletesen megfelel. Forraljuk fel a tejet a kókuszreszelékkel, majd hagyjuk benne míg fel nem használjuk.
A tojásokat keverjük ki jól, kb 5 percig, majd adjuk hozzá a mézet, és ezt is keverjük jó simára, fontos, hogy feloldódjon. Fűszerezzük a vaníliabelsővel és fahéjjal.
Keverjük hozzá a tejet, úgy, hogy egy miniszitán keresztül öntjük bele a reszelékes tejet, így az összes darabkát fel tudjuk fogni. Bátran nyomkodjuk még ki a kókuszreszelékből is a tejet, mert nagyon megszívja magát. Keverjük ezt is simára.
Vajazzunk ki egy tűzálló tálat/kistepsit, és öntsük bele a keveréket.
Egy nagyobb tepsit töltsünk meg félig vízzel, tegyünk bele egy rácsot, és tegyük arra a tepsinket. Jó, ha a víz egy kicsit elfedi a tepsi alját. 170 fokon süssük jó egy óráig, amíg már nem folyik, és végezzünk tűpróbát is a biztonság kedvéért.