Reggel ismét vízben úszva ébredtem. Na, rögtön tudtam, hogy szuper, éjszaka megint lázas lehettem. Megmértük, de semmi. Vagyis éppencsak hőemelkedés. Basszus. Már csütörtök óta folyamatosan ez van. Jó, néha belázasodtam, de mindig: 37,19, majd 2 óra múlva 37,56, újabb méréskor 37,29, aztán 37,87. Úgyhogy lyukason elnéztem a doktornénihez. Ültem vagy másfél órát mire sorra kerültem, plusz 1 kicsi meg egy nagy cigány be is pofátlankodott elém. Mondjuk mindig azt csinálja mindegyik. Ebben a rendelőben. Ha effélék is várnak, és nem te jössz azonnal, biztos lehetsz benne, hogy előtted mennek be. Teljesen lényegtelen mennyi ideje vársz.
Megkaptam a diagnózist: vírus. Egyek sok c-vitamint, meg szedjek lázcsillapítót ha kell. Pihenjek.
:S Rólam tudni kell, hogy otthonmaradni, na azt nem tudok. Én nem tudom a napot tévézéssel vagy gépezéssel eltölteni. Ezért az én otthonmaradós napjaim rendszerint 1 napig szoktak tartani. Ekkor sütök valamit, és azzal elmegy az idő. De mindennap nem süthetek! Nincs elég fogyasztás. :)
"A gyár tömegével állítja elő a termékeit, meggyorsítja az élet ütemét, de mérhetetlen nyomort is zúdít az emberekre. Minél gyorsabban állítanak elő mindent a gépek, annál gyorsabban kell elfogyasztani versenyfutás keletkezik a termelés és fogyasztás között. A versenyben a gépek győzedelmeskednek, s a fogyasztókat kényszeríteni kell, hogy utánuk rohanjanak."
/Bengáli tűz/
Szóval lényeg a lényeg, meg fogok őrülni, és óriási feneket növesztek.
Szabadulás remélhetőleg szerdán. Anya mondta, hogy aggyal is koncentráljak a gyógyulásra. Nevettem, hogy ez nem annyi, mint az evés, hogy eldöntöm, hogy meggyógyulok, és ezután eszem.
Nem is tudom...jó lenne ha "mindössze" ennyi lenne?
Az életem pont olyan, mint bárki másé, csak a többiekkel ellentétben, én írok is róla. És túlkomplikálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése