Meglepődtem Zsuzsi mennyit írt. Egészen pontosan leesett az állam. :) Tekerem, tekerem, és még mindig van!!! De igazad van. Én most élem a gyerekkoromat. És igen, apa az Isten. Csak egyre emberibb Isten. Ami nem zavar, tekintve, hogy nem szeretem az istenes Isteneket.
És valahogyan mostanában nincs kedvem írni. Meg nincs is nagyon miről. Fáradt vagyok, csak megyek a napokkal, és kapkodom a fejem, hogy jé, már szerda van? Vissza kéne térnem a földre. Az is szokatlan (magamtól), hogy tanulok. De úgy komolyan. Most is tök rossz a lelkiismeretem, mert tudom, hogy a bioszt még nem nyaltam be eléggé. Vagyis nagyon erősen tanulásra szorulna. Konkrétan még végig se olvastam. XD
A nap kellemes csalódása apa.
Ugyanis a hétvégén voltunk egy deszkásboltban, ahol gyorsan megkérdeztem, hogy mikorra várható papucscipő. Ugyanis a mostani nem hiszem, hogy sokáig bírja már. Közölték, hogy nem lesz, mert nem viszik. Magyarországra nem hoznak be ilyeneket. Rendeljek külföldről. Uff. Jó hír. Itthon anyának eszébe jutott, hogy apa megy ugyebár Nizzába, és akkor mindjárt vehetne is. Belelkesültem. Apa egy pillanat alatt szétcsapta a remény utolsó szikráit is, hogy neki nem lesz ideje ilyesmire, mert reggel 5-kor indul tanfolyamra, későn hazaér, vacsora, és alszik. Nem fog a városban kóricálni. Nem is mondtam semmit, csak legyintettem. Erre mit lehet mondani? Nem lesz papucscipőm, ennyi.
Aztán ma felhívott, hogy lenne egy gyors kérdése. Majd felsorolt 4 féle Vans papucscipőt, hogy melyiket szeretném. Csak néztem. Végül kiválasztottam valami festékfoltosat.
Nagyon rendes. És igazi meglepetés volt. Mert teljesen lemondtam az egészről, eszembe sem jutott. Mert úgyis lesz valami. Mindig megoldódik minden. Vagy így, vagy úgy.
Úgyhogy köszönöm apa. :)
Ellenben az ellenpólus is képviseltette magát: Szöszi kórházba került. Ki gondolta volna! Hiszen délelőtt még milyen vidáman beszélgettünk. Jó, rosszul volt, de mondtam neki esti mesét. Vagyis a törianyagot esti mese-hangvétellel.
Szöszi, gyógyulj meg nagyon hamar. Nagyon rossz nélküled az iskolában.
Féltékeny lennék? A lányokra, akik helyesnek találják Ricsit? Nevetséges. De ezt a diagnózist kaptam ma Zsuzsitól. Helyes, de nem tetszik. Tény, hogy úgy érzem, jár nekem valami, ráadásul nála van még valami ami az enyém. A lelkem egy darabja.
...de azért egész helyes. Csókolózni biztos jó lehet vele.
És valahogyan mostanában nincs kedvem írni. Meg nincs is nagyon miről. Fáradt vagyok, csak megyek a napokkal, és kapkodom a fejem, hogy jé, már szerda van? Vissza kéne térnem a földre. Az is szokatlan (magamtól), hogy tanulok. De úgy komolyan. Most is tök rossz a lelkiismeretem, mert tudom, hogy a bioszt még nem nyaltam be eléggé. Vagyis nagyon erősen tanulásra szorulna. Konkrétan még végig se olvastam. XD
A nap kellemes csalódása apa.
Ugyanis a hétvégén voltunk egy deszkásboltban, ahol gyorsan megkérdeztem, hogy mikorra várható papucscipő. Ugyanis a mostani nem hiszem, hogy sokáig bírja már. Közölték, hogy nem lesz, mert nem viszik. Magyarországra nem hoznak be ilyeneket. Rendeljek külföldről. Uff. Jó hír. Itthon anyának eszébe jutott, hogy apa megy ugyebár Nizzába, és akkor mindjárt vehetne is. Belelkesültem. Apa egy pillanat alatt szétcsapta a remény utolsó szikráit is, hogy neki nem lesz ideje ilyesmire, mert reggel 5-kor indul tanfolyamra, későn hazaér, vacsora, és alszik. Nem fog a városban kóricálni. Nem is mondtam semmit, csak legyintettem. Erre mit lehet mondani? Nem lesz papucscipőm, ennyi.
Aztán ma felhívott, hogy lenne egy gyors kérdése. Majd felsorolt 4 féle Vans papucscipőt, hogy melyiket szeretném. Csak néztem. Végül kiválasztottam valami festékfoltosat.
Nagyon rendes. És igazi meglepetés volt. Mert teljesen lemondtam az egészről, eszembe sem jutott. Mert úgyis lesz valami. Mindig megoldódik minden. Vagy így, vagy úgy.
Úgyhogy köszönöm apa. :)
Ellenben az ellenpólus is képviseltette magát: Szöszi kórházba került. Ki gondolta volna! Hiszen délelőtt még milyen vidáman beszélgettünk. Jó, rosszul volt, de mondtam neki esti mesét. Vagyis a törianyagot esti mese-hangvétellel.
Szöszi, gyógyulj meg nagyon hamar. Nagyon rossz nélküled az iskolában.
Féltékeny lennék? A lányokra, akik helyesnek találják Ricsit? Nevetséges. De ezt a diagnózist kaptam ma Zsuzsitól. Helyes, de nem tetszik. Tény, hogy úgy érzem, jár nekem valami, ráadásul nála van még valami ami az enyém. A lelkem egy darabja.
...de azért egész helyes. Csókolózni biztos jó lehet vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése