Burgonyás-hagymás krémleves

Enni kell. Ezt nagyon jól és pontosan tudom. Még betegen is. Mostanában valahogyan nem vágyom a salátáimra, a krémsajtos pároltzöldségeimre, a réteseimre, vagy rizseimre. Nem. Nem kívánom. Nem azért mert nem szeretem őket, csak nem és kész. Más kajáját meg csak a legeslegritkább esetben fogyasztom, és ha láttam hogyan és miből készítette. Igen, kicsit problémás vagyok. Szóval mostanában leveseket, meg csokit szoktam enni. Jó sok csokit. De mit tegyek, ha annyira finom. Kis leves, aztán a sok apró boldogsághormon. ( Finom dolog ez a szaloncukor. Kár, hogy itthon mindenki a zseléset szereti.)



Hozzávalók: 2 közepes krumpli
                   1 nagy vöröshagyma
                   olívaolaj
                   3,5 dl víz
                   1 evőkanál tejszín
                   1 mokkáskanál só
                   1 csipet cukor            
                   negyed mokkáskanál majoranna és rozmaring
                   késhegynyi fehérbors

A hagymát olívaolajon üvegesre pároljuk, majd egy tányérra szedjük. Szintén olívaolajon megpirítjuk a meghámozott-kockára vágott burgonyát, majd felöntjük a vízzel, és ízesítjük a fűszerekkel (utolsó 4 tétel). Amikor megpuhult a krumpli, botmixerrel pürésítjük. Hozzáadjuk a tejszínt, és újra felforraljuk. Ez úgy 5 másodperc.  A tűzről levéve beletesszük a hagymakockákat, és tálaljuk. De ha valaki nem szereti, hogy a hagymadarabok a foga közé kerülnek, még turmixolás előtt tegye bele.
Egyadagos boldogság. :)