2010. december 10.

Threehundred-sixty-five day's of a year, running around, running around and going nowhere

Na most engem is megszállt a karácsony. Zavar ha valaki csúnyán beszél a környezetemben. Vicces nem? De ezt most nem úgy kell elképzelni, mint mondjuk Matyit, hogy állandóan figyelmeztetgetek mindenkit, csak egyszerűen rosszul vagyok a káromkodástól. Mert mi is az a káromkodás? Na, errő lehetne vitatkozni. Az én meglátásom szerint az oknélküli csúnyabeszéd. Mert az hogy qurvajó, vagy bebasztam, nekem már köznyelvesült. Meg főleg mikor az ember olyanokat hall káromkodni, akik egészen más pozícióban vannak a fejében, az elszomorító.
Az alaphangulatom nyugodt. Elfogadó. Teljes harmóniában vagyok a környezetemmel, és magammal. Lehet, hogy csak a nutella boldogsághormontermelő hatása? Bár ennek pont hogy ki kéne ütnie a biztosítékot, nincs kedvem idegeskedni. Csak úgy simán lenni. Készülni az ünnepre.
Aura Dione:I will love you Monday  Most hallom nemtudom hányadszorra a rádióban, és Imádom! :) Ezt is. De annyira jó. Felvidít. Most ezzel futom a 30-as körömet XD. Remélem Patuék letesznek arról a szaros Inna:Hot-ról, és inkább erre talál ki valamit. Úgy utálom azt a számot. Olyan szar. Semmi ritmus, dallam, vagy bármi, csak tucc végig. Hányok. Basszus, valami élvezhetőt kéne az embereknek mutatni. És a tánc nem elég. Mert elhiszem, hogy Patu valami nagyon jót szerkent még hirtelenjében is, de...a zene eléggé lehúzó. Hiszen nézzük csak meg ki lesz a zsűri? Nem diszkóba járós emberek. Oké hogy maga a sztori egy diszkóban játszódik, de...szerintem ez akkoris jobb.  És ennyi. :)
Úgy látom nem kellett túlesnünk a fájdalmas szakítós részen Danival. Egyszerűen lemaradt. Legalábbis ma nem hívott. És ennek örülök. Nem akarom bántani. De vele se akarok lenni. Valahogy ezért jobb az ún. társkapcsolat, mint a házasság, mert gondolhatsz egyet, és mehetsz tovább. Azért szerintem ez nem hátrány.
Csak haladj előre, meg ne állj, és a legfontosabb: vissza ne nézz! Ezentúl ez lesz a jelmondatom. Hiszen a múltat nem tudjuk megváltoztatni. Legalábbis nekem nincsenek titokzatos boszorkányképességeim, szóval nekem az véget ért. Elmúlt. És ahogy eddig észrevettem, soha nem jött ki jól, ha ott kutakodtam. Bár ezzel Árgyelán tanárnő ellentmond, miszerint a múltunk tudata, vagyis alapok nélkül, nem tudunk jelent és jövőt építeni, mert összeomlik, mint egy alap nélküli ház. El lehet dönteni kinek van igaza.
Csajok... köszönöm hogy kiálltok mellettem. (És emlékeztessetek, ha bunkó lennék.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése