El kéne feledkeznem a fiúkról. Az összesről. Leszarni őket magasról, és csak élni. Szabadon, csapongva, mint a madár. Kötöttségek nélkül. A szabályokat nem mondom, mert azokat már most is erősen én alakítom. És nem állapot amit most csinálok. Menekülök Dani elől? Hálistennek odáig nem jutottam, hogy hátul másszak ki a kerítésen, de majdhogynem kommandóztam hazáig. Bújkálok a saját otthonomban. Otthon anyáék lelkére kötöttem, hogy bárki csenget, fel ne vegyék a kapucsengőt. Vagy nem vagyok itthon. Anya persze ezt nem tudja elfogadni. Mint ahogyan Zsuzsi és Lili se. De szerintem Szöszinek sem tetszett. Nem tehetek róla! Vagyis nagyon tehetek, de... mindegy. Nem tudom. És így kövessem a szívem? Hát mit csináljak ha ezt mondja? Help.
Persze nem ez az igazi rossz. Ez nem rossz. Ez csak egy hülye picsa szánalmas nyavalygása, semmi több. Ne tessék rá figyelni. Az igazi probléma, hogy emberek éheznek. Gyerekek halnak meg. Természeti katasztrófák sújtják a világot, és teszik tönkre egy laza mozdulattal emberek egész életének munkáit. Na ez az ami szörnyű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése