Krémes

Szép emlékek. Hüpp. Az egyik gyermekem. Hogy mennyit aggódtam, hogy úristen milyen lesz, (hiszen ez azért az a tipikus cukrászdai süti, amit az emberek többsége nem csinál otthon, vajon miért? Aztán persze rövid keresgélés után kiderült, hogy tévedés, az emberek csinálnak, csak nem az én környezetemben.) meg az ezer recept közül melyiket kövessem, és persze nem hallgattam anya tanácsára, hogy hívjam fel Ágit, aki szuper krémeket csinál, nem, gondoltam én vagyok a faszagyerek, hiszen akinek a tészta sikerül, miért rontaná el a krémet? Hát kéremszépen én elrontottam. De nagyon erősen. És milyen szerencse hogy anya megkóstolta mielőtt éppen betöltöttem volna, és közölte hogy ilyen undorító lisztizűt még életében nem evett. Na ott engedtem el a recepteket. Igen, azt hiszem. Addig nagyon pontosan mértem, betartottam a leghülyébb utasításokat is, mindent ahogyan az le volt írva. Itt meg fogtam magam,és a sok krémből megcsináltam a sajátom. És jó lett. Finom, de nem gejl. És százszázalékosan az enyém.

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 25 dkg margarin, 1 csipet só, 6 evőkanál hidegvíz, 1 evőkanál ecet
                    1 liter tej, 6 tojás, 2 vaníliáscukor, 6 evőkanál liszt, 7 evőkanál cukor
                    porcukor

A tésztát az eslő sorban lévő hozzávalókból összegyúrjuk, és folpackba csomagolva egy éjszakára a hűtőbe tesszük. Másnap 2 felé osztjuk, egyforma méretűre nyújtjuk őket-ha kell méregessünk is. Ne fogdossuk sokat, és mielőtt betesszük a sütőbe, villával szurkodjuk meg. Sütőpapíros tepsin 180 fokon nagyon rövid idő alatt kész. Az egyik lap lesz a tető, ezt daraboljuk fel kockákra.
Egy pici tejet csomómentesen elkeverünk a liszttel, majd a tojássárgákat egyesével hozzáadogatjuk. (Hozzá kell tennem, hogy nekem például itt volt 5 tojásfehérjém, és 2 sárgám. Valahogy így jött ki. De nem problémáztam, ez lett az arány.) A maradék tejet felforraljuk, összeöntjük őket, a cukrot is beleöntjük, és sűrűre főzzük. Engem anya ott riogatott, hogy majd felforr a sárgája és dobhatod ki, meg ezt biztos nem így kell csinálni, valamit félrenéztél, stb. Huh, ez nagyon idegesítő. De igenis Így kell csinálni. Nem nagy lángon, folyamatosan kevergetve, és be fog sűrűsödni. A pici sóval kemény habbá vert fehérjéket a még meleg krémhez keverjük, és azonnal be is töltjük a tésztalapok közé. Vagyis az egyik tésztalapra halmozzuk a krémet-ha jó, vagyis sűrű, nem folyik le/ki- és a tetejére teszegetjük a tésztakockákat. Mindezt azért kellett, mert ha csak a sima lapot vágnánk, a krém kifolyna, a lap meg összetörne. Ügyeljünk rá, hogy a kockák szépen illeszkedjenek egymáshoz. A tetejét porcukorral szórjuk.