"-Mi lenne, ha felhívnánk, hogy ha gondolja azért szívesen látjuk? -Hát én most nagyon nem látom szívesen." Zsuzsival a párbeszédem
Büszke vagyok rád Bodzika. Olyan aranyosan hagytál engem aludni délután, hogy kialudtam a lázat. Már semmi bajom sincsen. A fejem fáj ugyan, meg a torkom is szar, de közel sem olyan elviselhetetlen, mint suli után. Az esti program részeként, negyed10kor még pizzát és csokis sütit ettem. Én. Nem vall rám, lehetne mondani, de úgy látom még hosszú lesz ez a mai nap. Kell az energia. És legalább minden handmade, saját. Megegyeztünk, hogy ez a Jamie Oliver féle pizzatészta lesz. Finom. Nem az a don pepe féle, de jó. Házi. Lilivel sikeresen összevesztünk, illetve főként Zsuzsi. Merthogy Lili kiakadt, hogy mi nem akarunk bulizni menni, és ő nem fog átjönni, hanem elmegy a fiúkkal, mert ők megbízhatóak. És ezen Zsuzsi úgy kiakadt, hogy kereken 2 óra kellett mire lehiggadt. De aztán beszéltünk a Kubicza Marcival, és végülis megegyeztünk, hogy egy picit lenézünk. Emiatt Zsuzsi újra felhívta, és a sebek újra felszakadtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése