2010. december 11.

Bécsi diós kocka

Valahogy nálunk mindig beüt ez a diófelgyülemlés. Minden évben. De szeretem. Mert a dió nekem olyan otthonos. Olyan nagymamás. Kedves az íze. És mindig a hideg idővel jár együtt, mert olyan finom tartalmassá teszi a dolgokat. Nem is tudom, szoktunk egyáltalán nyáron bármi diósat enni? Néha. Salátára szórva. De a dió mindig valami különlegeset ígér. A telet. A hideget. És új ízt. Mert a diót szinte mindennel lehet kombinálni. Más lesz ha gyümölcsöt, ha mákot, ha túrót, ha csokit, ha alkoholt adunk hozzá. Egy igazi polihisztor.
Emlékszem anya itt is mennyire kardoskodott a régi csinált mellett, aztán jött haza, hogy nem is jutott neki, úgy elkapkodták. És minden kórusostársa kérte a receptet. Akkor meg talán nagyot nem tévedhettem...


Hozzávalók: 45 dkg liszt, 30 dkg margarin, 15 dkg porcukor, 1 teáskanál sütőpor, 1 vaníliáscukor, 1 tojás, reszelt citromhéj
A hozzávalókból linzertésztát gyúrunk, majd minimum félórás hűtőbeli kirándulás után 2 db egyfroma lapot sütünk belőle, előmelegített 180 fokon. Az egyiket(ez lesz a teteje) még melegen kockákra vágjuk.
          
                    35 dkg dió, 10 dkg kristálycukor, 15 dkg margarin, 10 dkg porcukor, reszelt citromhéj, 1 vaníliáscukor, fahéj, rum
A diót ledaráljuk, majd a kristály és vanyliáscukorral, citromhéjjal együtt 2 dl forró vízzel leforrázzuk. A margarint a porcukorral kikeverjük, hozzáadjuk a diós részt is-miután kihűlt persze- és simára keverjük.
Az egészben hagyott tésztára baracklekvárt kenünk, majd a krémet, és egyesével rárakosgatjuk a kockákat, úgy hogy pontosan illeszkedjenek. A kockák közepére lekvárral egy-egy fél dióbelet is ragaszthatunk, szórjuk meg porcukorral, és tegyük hűtőbe, hogy jól összefagyjon.
Már nem tudom melyik blogról van a recept-túl régen csináltam, de ha rájövök, ideírom. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése