Mézes dominó kocka

Maga a süti roppant egyszerűen elkészíthető, ha valaki hozzám hasonlóan lusta üzemmódba vált. Mert mézeskalács tésztát kellett volna szerkentenem, de...nem volt kedvem na. Mert mire összerakom. Miben sütöm meg. Hogyan rakom össze. Csupa-csupa macera. Nem sokkal egyszerűbb venni egy csomag mézeslapot? Még árban is ugyanúgy jön ki. Jó nem friss, nem házi, de... volt ezenkívül pepecs rendesen. Türelem, nagybetűkkel, és sok idő. Ha mindez megvan, képzeletben már ehetjük is. :)


Hozzávalók: 15 dkg marcipánmassza
                    1 tepsinyi mézeskalácstészta/ mézestészta-házilag vagy vásárolva
                    4-5 kanál híg baracklekvár
                    20 dkg étcsokoládé
                    7 dkg vaj
                    
A tészánkat 2 felé vágjuk, vagy a legjobb ha eleve így sütjük. Nagyon vékonyan megkenjük baracklekvárral, erre a marcipánmasszát egyenletesen rásimítjuk-előtte kinyújtva- erre is teszünk lekvárt, de igazából csak annyi a szerepe, hogy kicsit puhítsa a tésztát, illetve összetartsa a dolgokat.



Rátesszük a másik tésztalapot is, és úgy vágjuk fel kockákra, hogy ne buggyanjon ki minden töltelék a széleken. Vagyis finoman. :)

A bevonathoz vízfürdőben felolvasztjuk a vajat és csokit (én Szerencsit használtam), ha túl sűrű lenne, akkor egy kevés olajat is lehet hozzáönteni.

Ahogy a képeken is látható, én egy fogpiszkálót szúrtam bele a kockák aljába, egy kanállal pedig szépen egyenletesen rácsorgattam a csokit. Megvártam, hogy a lehető legtöbb ami nem kell a mártogatósba csepegjen vissza, és utána tettem csak alufóliára. Hozzátenném, hogy érdemes az alufóliát előtte egy tálcára tenni, mert a kész bonbonkákat hűtőben kell hagyni megszilárdulni, és akkor később nem azzal kell bajlódni, hogy hogyan húzzuk fel az alufóliánál fogva az egészet úgy a tálcára, hogy közbe ne boruljon fel lehetőleg egy sem.

Végszónak: nagyon nagyon lehet vele disznókodni, mindenképpen kell hozzá egy tiszta konyharuha, hely, és néhány papírtörlő. Ja meg víz, kezetmosni, ha valaki olyan mint én, és utálja, ha ragad a keze. :) És igenis: a sütésben el lehet fáradni. Még ha konkrétan nem is süt az ember. Jé, tényleg, még a sütőt se kapcsoltam be.