Fáradt vagyok. Az idő nagyon télies, az embernek még kimenni sincs kedve. Pedig én imádok kinnt lenni. A kertben. Az utcán. Bárhol, csak szabadon. Még a Margitsziget is megteszi, ugye Zsuzsi? :)
A versmondóverseny meg jó volt. Nagyon jó. Kicsit szomorkásan jó, mert a régmúltra emlékeztetett, de... szerettem azt az időszakot na. És tanulságnak is hasznos volt, mert nem értem el helyezést. De ha a zsűri helyében lettem volna se értékeltem volna magam jobban. Bár tulajdonképpen fogalmam sincs hogy mondtak e valamit, vagy értékeltek-e, de mindegy is. A gimnáziumi mezőny nagyon nagyon erős. És anyának teljesen igaza van, ez egy totál szubjektív műfaj. Én egészen másokat helyeztem volna a "trónra", nem pedig az orgazmust színlelő csajszit. De lámlám ez a tanulság, úgy kell tenni mintha elélvezni készülnél, és egy némafilmben gesztikulálnál. Ja meg ordítani.
Egy pillanatig se sajnálom, hogy indultam. Ez a vers már az enyém. És igen, illik hozzám. Ha valakit érdekel, keresse meg. Vagy ha kéri el is mondom. Amíg el nem felejtem. :)
Vörösmarty Mihály:Hűség
Az életem pont olyan, mint bárki másé, csak a többiekkel ellentétben, én írok is róla. És túlkomplikálom.
Szia Panka! Anna estjén már találkoztunk. Én voltam a moderátor. Anna hívta fel a figyelmemet a naplójegyzeteidre. Hihetetlenül őszinte vagy, és ezért hihetetlenül sebezhető. Mégis, én úgy vélem, jobb kendőzetlen arccal élni, mint álarcban. Ész és rosszakarat kéz a kézben jár, de a tudás nem minden. A teljes szabadság az, amikor megszabadultál attól a vágyadtól, hogy megváltoztasd magad. Anna ezt így fogalmazta meg egy versében:Ha nem vársz semmire, semmi sem ér váratlanul.
VálaszTörlésHó Apó