Gazdagodtam sok recepttel, kilóval és mosollyal. Így összegezném a délutánt. Szeretek a cégben lenni, mert a részének érzem magam. Sok ott az ismerős. Már. Mostanra. És szerencsére mindig eggyel több lesz. Szeretem azokat az embereket. Közel állnak hozzám stílusban, szellemben, gondolkodásmódban, még ha sznobabbak is nálam. Tudom, hogy anya nem tudta megkedvelni őket. De én igen. És szerintem ők is szeretnek. Volt időm velük lenni. Megismerni őket. Mert anélkül nem szabad véleményt nyilvánítani. Elhamarkodottság lenne. Talán túlságosan is visszavonhatatlan következményekkel járna. Ahogyan az élet is. Megfogantunk, megszülettünk, felsírtunk, és onnantól kezdve beindult a mókuskerék. Amiből nem lehet kiszállni. Illetve az egyetlen ami kivesz, az a halál. Szkok szerint ez az egyetlen ami biztos. Az egyetlen.
A világ számító És a túlélés csak akkor biztosított, ha te mindig eggyel előrébb jársz mint ő.
Jó példa erre az Avatar. Belecsöppensz valamibe, ami az életed lesz. És a szerződésből élet lesz. Szerelem. Lét. És mindennél előrébb kerül a listán.
Az életem pont olyan, mint bárki másé, csak a többiekkel ellentétben, én írok is róla. És túlkomplikálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése