"...csak nő mint a dudva!"

Mindenki ezerrel eszi a mikuláscsokit, kivéve aki nem. Mindenki vágyik szeretetre, kivéve aki nem. De olyan szerintem nincs. A pszichopaták is azért lesznek azok, mert a kis lelkük megsérült. A fényképezőgép faszán elromlott, miután megcsináltam a tuti képet a rétesről-gondoltam megpróbálkozom, hátha sikerül valami jobb is, és igen, lett is. Csak felrakni nem tudom.
Ma délután ismét le kellett némítani a telefonom. Muszáj volt. Ahogy meghallottam, hogy csörög, tudtam, ez Dani lesz. Nem bírom felvenni. Még a tudatot is ki akartam törölni. Hazudhatnék valamit... de nincs kedvem. Így maradt a benémítás. Olyan ez, mint egy pici szabadság. Hogy nem kell tudomást vennem a világról. Nem zavarnak. Mondhatnám azt, hogy nem tudatosan tettem. Hogy mindenki ellen irányult. De akkor hazudnék. Mert pontosan csakis kizárólag Dani miatt volt. És ez ettől még szörnyűbb. Sajnálom Dani.
Nyelvtandolgozat előtt, még elkezdtem hadoválni Zsuzsinak arról, hogy miért nem vagyok biztos benne hogy akarok menni Ifire. Illetve ez így nem jó. Tudom, hogy mennék. Szeretek ott lenni. Olyan mókás. És nem mellesleg ennyi ideig is nézhetem az arcát. Ami egyben hülyeség is, mert utána meg mindig idegbajt kapok itthon, vagy már a vonaton, és vagdoshatnékom támad. Hogy milyen helyes, és mi az istenért nem vesz észre. próbáltam érzékeltetni ezt mindenféle allergiákal, de rájöttem egy jobbra. Egy cipő. Képzeld el, hogy kapsz egy cipőt. Vagyis veszel egy tök jó cipőt, ami tetszik meg minden, és az első használatnál jössz rá, hogy töri a sarkadat. De nem olyan frisscipősen, hanem valószínűleg inkább a szabása miatt. Nem tudom, a lényeg, hogy minden egyes alkalommal véresre dörzsölte, akárhányszor is vetted fel. Jön a kérdés: minek veszed akkor fel? Mert mikor otthonról elindulsz, még minden oké, és nagyon csinos is az a cipő, jól érzed magad benne, de viszonylag hamar egy visszafordíthatatlan pokoltúrává változik az út. Legszívesebben sírnál, úgy fáj. És tudod, hogy mi van még előtted. A slusszpoén: ezek után újra felveszed. Mert mindig reménykedsz, hogy hátha, majd most...
És Lili, hidd el ez nem miattad van. Nem fogok hazudni, kicsit a féltékenység is közrejátszott, de basszus, téged mindenki szeret. Mindenki csinosnak tart, és rögötn rádnyomul. Én meg... nem ilyen vagyok na. És nem is tudok olyan lenni. Nem vagyok kicsi, vékony, arisztokratikus, csak...olyan Pankás.
De azért megsúgom, amint mondtátok, hogy csütörtökön lesz, nyomban megnéztem a naptárom, és átrakattam az angolom szerdára, hogy még csak véletlenül se kelljen rohannom/lekésnem. Ez az a híres tudatalatti. Amikor te maga még nem is tudod, hogy fogsz valamit csinálni, közben meg már az útját egyengeted.  ...  Najó. Ez azért nem az.
Ez nem az a plátói szerelem, vagy tetszés, akárminek is nevezzük. Ez az a hülye vadászösztön, és a női büszkeség. Mert elhiheted, azért egy nekem még csak simán tetsző emberre én sem reagálok így. De ez már annál több. Tudom hogy mi volt, mi lehetett volna, csak azt nem,hogy mi lesz.
Komolyan... az elköltözés a legjobb megoldás. Itthagyni mindent, se szó, se beszéd. Ha nem látom, talán elfelejtem szeretni. Vagy elfelejt bejönni. XD
Dani írt, hogy holnap tudunk e beszélni... hmm. Beszélni. Csak ízlelgetem a szót. Átlagemberként ebből arra következtetnék, hogy valami problémája van velem, esetleg szakítani akar. De ez nem az a szitu lesz. Igen. Ez csak egy hiányoztál kezdetű nyakbaborulós összebújás. Igen. Ott van az elején a szia. Ha mérges, nem kezdené így. Jajj...