Vasárnap a pihenés napja

Megtörtént életemben először, hogy 14 órát aludtam. Egyhuzamban. Semmi pisilés, ivás vagy bármi. Csak alvás. És most kipihentnek érzem magam. Egész kellemes.
Legalább ma tudok tanulni. Tegnap...nem egészen sikerült. Ma megcsináljuk a fizikás-ingamérést apával (nagy boldogan újságoltam neki, hogy megtaláltam a feladatot pontosan leírva facebookon, úgyhogy valószínűleg meg fogja érteni. Kiakadt, hogy miért, leírás nélkül talán nem tudná megcsinálni?... ezek a férfiak, meg az a hatalmas büszkeségük :)
A probléma az, hogy megint az az érzésem, hogy ELALSZOM! És még csak fél 6 van. Mi a franc bajom van???

Áááá, felsöpörtem az ÖSSZES levelet. Az ÖSSZES, rohadt, falevelet. Elegem van. A belső udvar gyönyörű zöldben pompázott, miután felsöpörtem az utolsó szaros platánlevelet is. Halálosan megnyugodtam, hogy oké, ez kész van, többet nem kell vele dolgoznom, mert direkt megnéztem a fákat, hogy már nincs rajta több levél. Erre ma lemegyek, és megint ott vannak! De hogyan???? Az égből is falevél hullik már, vagy mi a franc??? Nagyon ajánlom, hogy a külső rész ilyen maradjon, mert...fú. Nem akarok ott többet levelet találni, főként, hogy a környéken is MINDENT eltüntettem.

Bodzácskát meg elvesztettem avarsöprés közben. Ciki, nem ciki, nagyon erősen kell koncentrálnom, hogy a minimális lámpavilágítás, meg égigérő gazok közül az összes mindent ki tudjam szedni. Ő meg közben ott bóklászik. Akkor éppen elfelé. Alig telt el idő, amikor észrevettem, hogy hoppá, nincs meg a kutya. Először nyugodtan, aztán egyre idegesebben járkáltam, tapsikoltam, meg hivogattam. Természetesen szart a fejemre. Gondolom inkább a gyerekesek/anyukák ismerik azt az érzést, mikor keresed, és egy idő után, az agyad már elkezd hülyeségeket képzelni, hogy úristen, biztos elütötték, ott fekszik valahol vérbe fagyva, és nem tudok rajta segíteni. Aztán meglesz, és természetesen semmi sem történt, csak 2 utcával odébb csalinkázott.