Egy hétfő,meg a "bulkur" sajtos brokkoliszósszal

A kép csak a poén kedvéért: miután összeraktam jöttem rá, hogy milyen jól is néz ki. És valóban. A címben szereplő bulgur helyett a bulkur, csak, öhmm a boltosok szövege. Mert mikor anyám bemegy a Sparba, hogy van e bulgur, az egyik eladó átüvölt a feje fölött a túloldalra, hogy Mari, van itt ilyen hogy bulkur? Mari meg visszaordít hasonló stílusban, hogy még életemben nem volt ilyen a kezemben. Na igen. Úgyhogy ezekszerint nekem különleges érzékem van megtalálni a biotermékek között. Bulgurérzékenyek a receptoraim. Szóval nem vagyok se debil, se gasztrobéta (most találtam ki, jó nem? Az analfabéta szó átalakítva. Jelentése: tudatlan a konyhai dolgokhoz. Tessék szépen használni.)
Fárasztó nap. Most is, igaz hogy írok, de tök lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem a biosz fölött görnyedek. Az agyam félig ottvan ugyan, mert folyton ilyen giliszták, meg gombák jutnak az eszembe, de azért mégsem ugyanaz, mintha leülnék, aztán hajrá, nyomatnám. Hallgatom az Even if the sky is falling down-t, és jó. Megnyugtat ez a szám. Hülyeség de így van. Néha megtetszik egy-egy ilyen kis limonádé, és unalomig hallgatom. Így lesz ez most is. De nem érdekel.
Tök jó volt Danival. De tényleg. Szeretem az illatát. A mosolyát. A hangját. Mellette aludni-ébredni. Beszélgetni. Vele lenni.
És anya szerint nem normális, de én nagyon szeretek baráti körben lenni vele. Jobban mint kettesben. Nem tudom hogy miért, de így van. Nyilván hasonló, mint az hogy írás közben miért hallgatunk zenét. Mert nem köti le egy dolog a figyelmünket. Túl sokrétű vagyok. Minden pillanatban kell a szórakoztatás.