IFI egy normál(isabb) kerékvágásban

Végre megérezhettem az ízét. És lehet hogy most csúnyán fog hangzani, de nekem egy kicsit hajaz a foglalkoztatós csoportterápiára. És tudok pár embert-köztük magamat is-akinek a szájából ez nem pozitív kicsengésű. Isten elég központi téma. Ami nem meglepő, tekintve, hogy egy Református Egyház Közösségi csoportjáról beszélünk. De nekem ez kicsit sok. Nem értem. Nem tudom elfogadni a félmagyarázatokat, de rendeset meg nem kapok. Igazából a Biblia nagy része belemagyarázás. Valaki leírt dolgokat, amit a mai ember beleilleszt a saját életébe, és meg van győződve, hogy ez csoda. Hogy Isten akarata. Mert Isten mindent tud. Lényeg a lényeg, elüldögéltem, de nem hiszek az ilyesmiben. Nem tértem, meg ez továbbra sem az én világom.

De megismertem egy tüneményes családot. Ami már maga ajándék. Sokat hallottam róluk,de... én nem tudom az embereket elképzelgetni mesélések alapján. Melinda néni, az igazi Nagybetűs lelkészanyuka. Engem egy kicsit a Hetedik Mennyország apukájára emlékeztet. Csak annál hangosabb.
Imola kedves, de velem tartózkodó. Vagy zárkózott. Vagy nem tudom. Amúgy biztos jófej, a saját társaságában. Én nyilván új vagyok. És őszinte leszek: nekem először nagyon furcsa volt, hogy ő ilyen. Hogy simán böfög, pukizik, beletúr az orrába, és ha olyanja van simán meg is eszi. Pedig nem ötéves. Szép, hogy
 felvállalja. Bár mellékesen hozzátenném: én örülök, hogy nem ilyen vagyok. Mint ahogyan nem tudok beizgulni egy sárga gyémántgyűrűn, ilyesmikre sincs igényem. Jó, a kakitéma más, mindenki csinálja. Még a lányok is, bizony-bizony. :) De valahogy nincs kedvem nagydobra verni. Mindegy, ő ilyen, és így szeretik. Ennél fontosabb nincs is.
A család elemzését folytatva: jöjjön Gemma. Nagyon bírom azt a csajt. Jófej, nagypofájú. Számomra ez érték. És szépre ki tudja festeni magát a mozgó vonaton. Ami szintén nem hátrány egy késősnek. Ő  a kedvenc. :)