Visszagondolva a tavalyira...most nyugisabb. De lehet csak magam miatt érzem így. Mert én is nyugodtabb vagyok. Nem hajtanak a kényszerek, képes vagyok elüldögélni. Van csocsó, az meberek jófejek, és apócával vagyok. :) Csak mindjárt elalszooom. De mi a franctól?? Egész korán lefeküdtem tegnap. Csak arra emlékszem, hogy anya megjött valamikor, bejött hozzám, megsimogatta az arcom, és az egész kezéből úgy áradt a cigiszag, hogy majdnem megkértem, ne koszoljon össze, már nincs erőm újra felkelni, hogy arcot mossak. Közben mondott valamit, és a vidámságából éreztem, hogy jól telt az estéjük. És most ne higgye senki, hogy anyám alkoholista vagy bagózik, mert nem. Csak nem szokott inni, max. néha egy-egy pohárt bort esténként, így a tömény kicsit meglátszik. De örülök hogy eljár szórakozni. Gyakrabban kéne. Kikapcsolódni. Kiengedni a gőzt.
Ezt az édes Butlers bonbonformát meg most találtam. Már egy ideje érlelődik a gondolat, hogy milyen jó lenne egy, mert...annyira jópofa, és csomó helyen olvastam, hogy milyen jó! És úgy tetszenek azok a kis pralinék amiket lehet benne csinálni!
Ez a másik kis tünemény, meg egy angyalszárny kiszúró. Szintén Butlers. És szintén álmaim netovábbja. 
De a legédesebb ez a Butlers szívforma. És hogy miért????? Mert nem csak egy átlagos kapcsos tortaforma, hanem egy 11 CENTIS!!!!!! kapcsos tortaforma. 11 centi!!!! Az akkora mint egy muffinforma. Húúú, ez viszi a pálmát.
Íme pedig amire már tényleg időtlen idők óta ácsingózom: egy mini, pontosan 18 cm-es Dr. Oetker tortaforma. Hogy ebben miket tudnék sütni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése