A holló

Hihetetlen az öregek milyen beszűkültek. Félnek az újtól. Bármitől, ami egy kicsit is eltér az átlagos menetrendjüktől. Mint ma mama, mikor megkértem, hogy vegye már le Bodzáról a hámot is. Elköszöntem, de még nem mentem le egy emeletet sem, mikor a sírás határán visszahívott, hogy ő ehhez hülye, és nem tudja megcsinálni. Hihetetlen. Ott matat, de nem gondolja végig logikusan, hogy csak meg kéne nyomnia a csatot, és kikapcsolódna. Nem. Neki ez nem feladata, nem próbálja meg. Aztán hazamegyek, és anya ott táncol az előszobatükör előtt, hogy ugye nem baj, hogy kölcsönvette a topomat. És tök boldog tőle. Aranyos. De mikor rákérdezek, hogy a philip russel-e az, és azt válaszolja, hogy nem tudja, mire én odalépek, és bekukkantok a top hátába, azonnal elkezd visítozni, hogy dehát azt mondtam, hogy nyugodtan kivehet bármit a szekrényemből. Ami így is van. Mert engem tényleg nem zavar. Mindez akkor hangzott el, amikor én mindig az ő cuccai között kajtattam, merthogy nincs semmi amit felvegyek. Akkor még azt mondta, hogy neki nem kell semmi tőlem, csak a fekete hosszúujjúm. Meg a Maraféle fekete póló. De ennyi. Azóta viszont úgy látom rákapott a kutakodásra. Angolról hazaérve azzal fogad, hogy ugye lebonthatja az egyik kardigánom zsebét, mert kell valami angyalkalábnak. És hogy azt hitte, már rég kidobtam, de most hogy nem ugye odaadom. Felőlem. Attól még hordható. Csak legközelebb nehogy arra menjek haza, hogy az egyik pólómon van egy bazinagy lyuk, mert "olyan helyes volt a minta, és kellett". Szeretlek Böki :)
Az éjszakám meg pocsékszar volt. Azt álmodtam, hogy ültünk valami félkörben. Danival egy kicsit balhéztunk, mire kiment, majd mielőtt visszaült a körbe nézelődött, majd odaült Betti mellé! Megfogta a kezét, és csókolóztak!!!! Én meg csak ott néztem leesett állal, hogy mi is van. Nagyon szar volt.  De az egész amiatt volt, mert lelkiismeretfurdalásom van. Mert füllentettem Daninak. Hogy apa hazajön, és ezért ne találkozzunk. De basszus, ha egyszer nekem el kell rohannom a kutyáért, utána meg hazaérek, és végre leteszem a seggem, egyszerűen incs kedvem újra felöltözni, és visszamenni. De hazudtam. Már megint. Viszont ez nem olyan mint régen. Szívesen találkozok vele, igényem is van rá. Csak ne a banánízű rágóját csócsálja. Annak a szagától rosszulvagyok.
Amúgy meg fáradt vagyok. Nem tudom, hogy ez az az őszi fáradtság, vagy mi, de rossz. Zsuzsi összes kataflámját megettem, ma már komoly hiányokat éreztem nélküle. De az is lehet, hogy normálisan le kéne feküdnöm. Mint régen.