Szárnyalj, és a felhők között nem érhet baj...Talán még egy sütivel összefutsz

Esküszöm nem tudom néha miért csinálom amit. Mondjuk hogy miért nem veszem fel a kaputelefont. Vagy a telefont. Fogalmam sincs. Csak ülök a mobilom mellett, látom hogy hívnak, de nincs kedvem felvenni. Néha rádobok egy párnát, hogy mások ne hallják, de ha csak egyedül vagyok, csak hallgatom, és bámulok a sarokba. Egy belső kényszer. Vagy inkább ingerhiány. Nem akarok beszélni. Nincs kedvem. Hagyjanak békén.

Zsuzsinak igaza van. Bezárkózom. Ha kínos téma jön, felveszem a mindentökjó álarcot. Mintha ezzel el lenne intézve. Mosolygok, de belül legszívesebben ordítanék, hogy hagyjanak békén. Pedig szerencsés vagyok. Vannak barátaim, családom, szeretnek. Ennél értékesebb dolog nincs is a földön. Már csak az hiányzik, hogy végre kibéküljek önmagammal.