2010. május 28.

A veszély gyermeke nem illik össze egy bolond kis angyalkával

Leadtam az én drága kis orchideafejeimet, holnap 1 re kell a csokorért mennem. Az az igazság, hogy ott akartam lenni, amikor csinálja a csaj, hogy mondhassam, hogy jó vagy úl sok, de nagyon úgy tűnt, hogy egyedül kívánja. Mondjuk rendes. Tény hogy annyira nem jó virágárus szerintem, de majd most elválik. Sokat gondolkoztam, hogy megvegyem-e a kis mályvaszínű delikvenst, mert a művészeti vásáron egy állatkát sem sikerült eladnom. A rajztanárnő lefoglalt egyet, meg a Niki is kért egy macskát, de ennyi. Senki sem fizetett, csak szóban. Ja és ha szerencsém van, Gőcze Dórira Szöszire is rá tudok sózni egyet-egyet. Ezzel mind támogatják a Bodzát. Meg az egyetemi életem. Meg az esetleges tetkóm. Szóval a pénz MINDENKÉPPEN hasznosul. De a telekis diákság passzív a művészetre. Úgyhogy nagy volt bennem a dilemma: olyan szarul áll anya, hogy jobb lenne ha eltenném a csokorból fennmaradt pénzt, nem pedig elkölteném. Egy ilyen értelmetlen dologra. De megvettem. Nagyon szép. Aztán bementünk a városba (illetve eredetileg a telekibe, de tiszta pangás volt, szóval inkább eljöttünk), és rongyosra jártam a lábam. Pedig nem is magassarkúban voltam, vagy ilyesmi. De tiszta hulla vagyok. A hátam alig érzem, Bodzácskát annyit cipeltem. Már nem 2 kiló, ebben biztos vagyok. Végigszenvedtem az egész utat, röhögcséltem összevissza, lehet hogy másokat kiborítottam, de nekem olyan volt, mint régen. Nagyon régen. És ennél jobb érzés kevés van. Dani hűvössége teljesen beizzított, egyszerűen nem bírom, hogy haragszik. Sajnálom. Nem tudtam mit írjak neki, Réka javaslata: Ugye nem haragszol te kis bolond? Na ne. Ez most komoly. Végül annyit írtam, hogy magam is meglepődöm, de tökre hiányzik. Erre lehet mondani, hogy nem tudom mit akarok. Való igaz. Beszélgetnünk kéne. Nem vagyok biztos benne, hogy a múltkori döntésemben az anómizéria nem játszott szerepet, mert elég szar napokat tud okozni. De teljes tanácstalan vagyok. Mindegy, most itt a hétvége, Réka, táncfellépés, apa hazajön. Remélem vette a célzást és odajön hétfőn a sulinkhoz. Mert beszélni akarok vele. Még mindig a barátomnak tekintem, még ha ő engem nem is. És érdekel, hogy mi van vele. Nem csak kutyafuttában akarok néhány dolgot megtudni. Mellesleg tök jó, hogy pont ma mondtam, hogy helyes gyerek ez a Valentin. És kit érdekel, hogy hetedikes? A barátnő dolog meg szintén nem aggasztó, azért azt nem hinném, hogy olyan húdejó nője van. Szerintem én jobb vagyok. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése