Pizzásrúd

  Az eredeti recept a vasárnapi déli Stahl főzősműsorból származik, amit anyával mindig megszállottan néztünk. Akkor ki kellett nyomtatnom anyának, de ő nem nagyon szeret újdonságokat csinálni, marad a jó öreg, bevált dolgoknál. Aztán később megjelent az egyik Stahl magazinban is. Én megsütöttem anya 40. szülinapjára, ahol ha jól emlékszem nem igazán aratott sikert, ki kellett dobni, mert pár nap múlva szőrpamacsokat növesztett magára. Úgyhogy ezek után nem jegyeztem be a kis delfines füzetembe. Ám tegnap felmerült a téma, hogy kéne valami sós Anita lánybúcsújára, és mi is volt az, amit egyszer sütöttem. Hát valljuk be, nálam ez elég tág kör. Azt hittem a Latsiára gondol, de rövid idő után kiderült, hogy erre. Jópofa volt, sütögettem, közben Réka ott csücsült az asztalnál, és a Donna Hay szerzeményét tárgyaltuk. Út közben derült ki, hogy a liszt nem elég. Benéztem a polcok mögé, de csak az ősrégi graham búzalisztemet találtam. Anya gyűlöli a teljeskiőrlésű lisztből készült cuccokat. De más nincs. Annyi baj legyen, gondoltam, és tényleg nem ártott neki. Ahogyan anya fogalmazott: egészséges külsőt kapott.

Hozzávalók:
-25 dkg liszt
 1 teáskanál sütőpor
 2 dl tej
 1/2 dl olaj
 csipet só
-10 dkg puha vaj
  pici konzerv sűrített paradicsom
  1 dl tejszín
  2 gerezd fokhagyma
  só, bors, pizzafűszer

220 fokra előmelegítjük a sütőt. A töltelékhez összedolgozzuk robotgéppel a a vajat, paradicsomot, fokhagymát, tejszínt és fűszereket. A tejet és olajat beleöntjük egy tálba, összekeverjük, majd hozzáadjuk a lisztet és sütőport. A tésztát gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. Lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk. , megkenjük a paradicsomos töltelékkel, csíkokra vágjuk. Ezeket megfogjuk a végüknél, megpederjük, majd az így kapott spirálokat sütőpapíros tepsibe tesszük. 1 tojássárgát felverünk, megkenjük vele a rudak tetejét, és 10-12 perc alatt megsütjük őket. Jó ha még puhák, mikor kivesszük őket.