Sajtos puffancs

Anya annyira el volt havazva a Zenés Áhitatra való nagy készülődésben, hogy én lettem a sütifelelős. Meg is lepődtem. Nem gondoltam, hogy a szívszerelme partijára én süthetek. Vasárnap délelőtt mielőtt elrohant a városba, még gyorsan megkért, hogy süssem ki az előző este begyúrt tésztát. Neki is álltam, de már nem olyan egyszerű a dolog, mint régen, mert Bodzácska, fogalmazzunk finoman, nem tűri jól ha nem vele foglalkoznak. Úgyhogy fél szemmel őt figyelve-igazgatva csináltam. Meg a disznóknak is éppen valami hülye napjuk volt, úgyhogy oda is fél percenként kellett rohangásznom, mert csak azt hallottam, hogy valamelyik már megint visítozik. De ha odamentem, és elkezdtem beszélni, rögtön megnyugodtak. De lehet, hogy a kaja tette.

Hozzávalók:
25 dkg liszt
25 dkg túró
25 dkg margarin
2 dkg szárított élesztő
2 teáskanál só.

 A liszthez hozzáadom az élesztőt, sót, túrót, margarint, tojást, összegyúrom, majd egy éjszakára hűtőbe teszem. Másnap, ha már elég erőt érzünk a folytatáshoz, elővesszük, és viszonylag sok
liszttel, linzertészta vékonyságúra (kb. fél centi) nyújtuk. Elvileg a receptben rudakra vágjuk, ám most anya kérésére, direkt kis falatkák készültek. A tetejére reszelt sajt híján sajtnégyzeteket tettem, majd sütőpapíros tepsibe pakoltam, és a gázsütőnk 4-es fokozatán világosra sütöttem.

Tökéletesen helyettesítheti a chipset, pogácsát, de itt is érvényes a szabály, hogy amit ma (még hamar melegen) megehetsz, ne halaszd holnapra.