Pasifogó Padlizsán

 Még anno, mikor kitaláltuk, hogy legyen a suliújságban tanárok kedvenc ételei rovat, az első receptet a könyvtáros Klári nénitől kaptam. Aztán megláttam a nevét. Pasifogó padlizsán??? Valami nem stimmel. Fiúk és a zöldségek? Pláne a padlizsán? De miközben csináltam, rájöttem, hogy mi emeli ezt a tulajdonképpen mezei rántott padlizsánt a kedvenc kategóriába. A szósz. Olyan mámorító aromája lett, hogy még az öcsém is (aki egyébként pizza és lasagnerajongó) elkezdett lelkendezni, hogy minek van ilyen isteni illata. Csak azután ment el a kedve a kóstolástól, mikor megtudta, hogy miből készült. Tipikusan az olasz konyhát idézi a paradicsom-oregánó és füstölt sajt hármasa. Nekem totális nyárhangulat: az olajszag a part közeli lángossütőt idézi. Végülis mindig is szívesen dolgoztam volna ilyen helyen.

Hozzávalók:
1 padlizsán
5 dkg liszt
1 tojás
só, bors, oregano
1 kis konzerv sűrített paradicsom+ ugyanennyi ketchup
1 gerezd fokhagyma
10 dkg füstölt sajt

A friss padlizsánt 1/2 cm-es szeletekre vágjuk, és bátran besózzuk (nem kell félni, hogy túl sós lesz), hogy ne barnuljon meg. Bepanírozzuk: tojásban és lisztben megforgatjuk. A tojásba mindenképpen tegyünk sót, különben nem lesz íze a bundának. Kellő mennyiségű olajban aranybarnára sütjük. A paradicsomszósz-ketchup keveréket egy teflonserpenyőben összemelegítjük a fűszerekkel. Serpenyőben elrendezzük a padliszánszeleteket, majdnem, mint a tortillát. Nekem 2 réteg lett, de lehet ennél több is, a lényeg, hogy ne maradjon lyuk közöttük. A Rákenjük a szószt, majd megszórjuk a reszelt sajttal, és egészen a sajt megolvadásáig fedő alatt sütjük.
                                                              4 adag lesz belőle

Klári néni a következő szavakkal nyugtázta a kóstolást: " Isteni. Panka, ez tökéletesen sikerült! Gratulálok!"