2014. november 16.

mákos citromos golyócskák


“Remélem tudod, hogy ha hazajössz, nagyon meg kell majd ölelned.
Jó. Történt valami?”

Nem. Semmi különös. Csak jelenleg egyszerűen minden rossz. 
Esetemben ez még nem is számítana olyan nagy újdonságnak, viszont az a mérhetetlen apátia, amivel hetek óta küzdök, már magamhoz mérten is sok. Napok telnek el anélkül, hogy bármi értelmeset, vagy hasznosat csinálnék. Hogy miután felkeltem, megreggeliztem és elolvastam az emailjeimet (amikre képtelennek érzem magam válaszolni), gyakorlatilag egy várakozással teli félelemmel a gyomromban várom, hogy elteljen a nap. Egyik a másik után. Mindegyik nap.

Szeretném hinni, hogy jól ismerem magam, de rám is igaz, hogy önmagammal kapcsolatban sokszor a legnyilvánvalóbb dolgokat nem veszem észre. Most is. Végül nem anya volt az aki kimondta, de ő tette számomra is nyilvánvaló.

Van egy olyan mondás, hogy semmi sem tökéletes. 
Ezt a saját nyelvemre mindig úgy fordítottam le, hogy egyszerre nem lehet minden rendben a tanulmányaimmal, a magánéletemmel és a hobbimmal. Mint egy háromszögben. Valamelyiknek ki kell lógnia a sorból, hogy az egyensúly fennmaradhasson.

De valami mindig volt. 
Valami, amivel foglalkozni tudtam, amivel elégedett lehettem, ami biztos és jó volt. 
Munka, iskola, párkapcsolat. Valami.

És most itt állok a nagy semmi közepén. 
Miután otthagytam az egyetemet, gyakorlatilag minden kihullott a talpam alól. Se munka, se tanulmány, se magánélet. 



Félreértés ne essék, nem sajnáltatni akarom magam. 
A felsorolt három közül egyik sem megoldhatatlan probléma. Csak ahhoz, hogy bármelyik irányába eredményes lépéseket tudjak tenni, tenni akarásra, és életkedvre lenne szükségem. Ördögi kör.

Próbálok kitörni a felőrlő bizonytalanságból, de nem könnyű. Előrelépni, amikor minden hátrafelé húz, próbálni rendet tenni a gondolataim között. 
Itt is ezt látom. Mármint a blogon.
Minden hangulatingadozásom tisztán leképezhető. Hogy folyamatosan azon töprengek, hogy jó-e amit csinálok. Hogy kell-e hogy csináljam. Változtatok, ismeretlen utak felé mozdulok el, és őszintén remélem: jobb lesz.


Ez a golyócskát félig-meddig a kényszer szülte: a tejkészítés után megmaradt kókusz és mákdarálékot szerettem volna mielőbb eltüntetni a hűtőből. Funkcióját tekintve kifejezetten a reggeli, illetve késő esti jógaórák előtti nassolásra (kimeríthetetlen téma), illetve a délután az utcán rámtörő gyomorkorgások azonnali csillapítására szántam, de végül egyik nap egy céklás-banános slushie társaságában még reggelire is ettem. Mondjuk ezt annyira nem ajánlom, mert jó sokat meg lehet enni belőlük elég feltűnésmentesen. ;)

A citrom és a mák egy öreg, de kétségkívül verhetetlen páros, ezt az ízkombinációt igyekeztem a maga "természetességében" megragadni, és egy kis fahéjjal és vaníliával éppen csak kiemelni, anélkül, hogy túl édes lenne. Én méz nélkül készítettem - helyette 1 evőkanál olvasztott kókuszolajat dolgoztam a masszába - de a többiek egyöntetű "nemelégédes" véleménye miatt inkább úgy gondoltam beleépítem a végleges leírásba.


Hozzávalók 10 dió méretű golyóhoz:
1/2 csésze kókusz és mákdarálmány (nagyjából felesben)
3 csapott evőkanál zabpehely
nagy csipetnyi só
1 evőkanál lenmag
6 datolya
1 evőkanál méz
kisebb citrom leve
vanília, fahéj
hempergetéshez: néhány evőkanál pirított kókuszreszelék

Előző este, vagy néhány órával az elkészítés előtt áztassuk be a datolyákat a citromlé és méz keverékébe. Másnap tegyük az összes többi hozzávalóval együtt darálógébpe, és dolgozzuk össze egy formázható, ragacsos masszává.
Alakítsunk ki belőle kisebb dió méretű golyócskákat, hempergessük meg a kókuszreszelékben, tegyük néhány órára hűtőbe, és már nassolhatjuk is!

6 megjegyzés:

  1. Pankám, a múltkori kávénk és beszélgetésünk után szükségét érzem egy újabbnak! Igaz rendkívül elfoglalt bizniszvumen vagyok, de sok ismerős érzést írtál le, és jelenleg én is küzdök hasonlókkal. Rendkívül népszerű közösségi portálunkon megdumáljuk, jó...?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindenképpen! Meg kíváncsi vagyok a munkahelyi élménybeszámolódra is :)

      Törlés
  2. Kedves Panka, nem fog megnyugtatni amit irok, de hatha segit... nekem volt egy masfel-2 eves ilyen idoszak az eletemben, mint amirol irsz. En nem tudtam siettetni, egyszeruen "elturtem" es fokozatosan megszületett az erzes bennem, hogy egyszer majd jo lesz.
    Nem dolgoztam, nem csinaltam semmit, estenkent vörösboroztam. Nem sajnaltam magam, egyszeruen atengedtem magam egy furcsa benultsagnak. Es hetente remeltem, hogy vege lesz valamikor es nem esek at a kes elen.
    Aztan egyszer csak vege lett. Orszagot valtottam, uj munkaterületet kerestem. Lettek ujra kapcsolatok, sport, mar csak a szerelemre varok.
    Nagyon erzem min mesz keresztül!
    Egy szeretettel küldött ölelessel jelzem neked, hogy nem vagy egyedül! zita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Zita!
      Nagyon örülök az ölelésnek, bár nem azért mert, boldoggá tesz, hogy "másnak sem jó". Abból amit írsz, én is azt látom, hogy bizonyos szempontból elég hasonló a helyzetünk, viszont a másság miatt, nekem azt hiszem (illetve biztos vagyok benne), hogy tennem kell ellene, másképpen nem fog megoldódni. De tiszta szívből örülök, hogy te meg tudtad csinálni - hidd el, a szerelem is megtalál! Biztos vagyok benne :)

      Törlés
  3. Válaszok
    1. :(
      gyere haza, és akkor vidámakat csinálunk.

      Törlés