tégy úgy, mintha nem ismernél: ismerj meg!

Láttam másoknál.
Sok helyen.
Bennem volt a kisördög: és én? Én miért nem jutok senkinek sem az eszébe?
Aztán továbbgondoltam.
Ki akarna engem megismerni?
Mármint ki az aki úgy érzi, hogy nem ismer?
Ez a blog nem gasztroblog. Ez a blog én vagyok. Csupa nagybetűkkel. Az összes sok gondolatom, örömöm, problémám. Az életem, általában elég kendőzetlenül.
És mellette, vannak receptek is. Mert az is az életem.

Azért csak eljutott hozzám is a felkérés, Muskátli Büfének köszönhetően. :)
Próbálkoztam, gondolkoztam, ez sikerült. Feltételezem a hetedik pont a legizgalmasabb. ;)

1. 42-es láb
Próbáltatok már 42-es női cipőt találni? Gyakorlatilag lehetetlen. A gyártóknak valamiért az a sztereotípiája, hogy nincsenek 41-esnél nagyobb lábú nők? Hahó, vagyunk egy páran.
Sőt, én még nem is tartozom ebbe a csapatba. Az enyém "csak" 41 és feles. És csak az egyik. De ez nem változtat a tényen, hogy 42-es cipőt kell hordanom.
Arról már rég leszoktam, hogy a cipőboltok kirakatai előtt csorgassam a nyálam, felesleges. Ha eljön az a szörnyű pillanat, hogy valamilyen okból kifolyólag új cipőt kell beszerezni, egész egyszerűen besétálok minden boltba, és megkérdezem, hogy van-e abban a méretben. Az esetek 95%-ában 20 másodperc után már a következő üzletben vagyok.

2. Jövőkép
Kisebb koromban (15-16) patológus akartam lenni. Aztán boncmester, mert a vagdosás volt a lényeg. Az egész valahogyan a sebészetből formálódott... de kisebb kockázattal. Csendes munkakörnyezet, kevés munkatárs, tudjátok. :)

3. Borsófőzelék
A kedvenc ételem. A legeslegkedvencebb. Az anya féle (nemszörnyülködni) vegetás rántásos borsófőzelék. Anya által elkészítve, persze. :)

4. Punk
Kamaszkori lázadásomat 13 éves punkként éltem ki. Volt ott minden, amit csak el lehet képzelni: másfél centis kiálló szöges nyaklánc/karkötő, acélbetétes bakancs, földig lelógó bőrkabát, pink kockás nadrág, fekete együtteses-halálfejes pólók tömkelege. Minden egyes családi találkozás alkalmával a nagymamai szörnyülködés, hogy hogy nézhetek ki így/hogy hagyhatják anyáék, hogy így nézzek ki, és különben is mi lesz velem, ha nagy leszek. És tessék.
Egész normális felnőtt lettem.

5. Titkok
Hiszitek, vagy sem, nekem is vannak :) a blog ellenére is. Olyannyira, hogy mániákusan hiszem, hogy a terveim megvalósulása előtt nem "szerencsés" hirdetni őket, mert akkor az nem fog sikerülni. Ráér utána.

6. Plüsskutya
20 évem ide vagy oda, még mindig a plüsskutyámmal alszom. (Ez Pali halála óta kiegészült az utoljára viselt sáljával.) Azzal a játékkal, amit 8-9 évesen kaptam apától. Persze nem azt mondom, hogy nélküle nem megy, de jó. Viszont most nem annyira praktikus, mert rengeteg helyet foglal a bőröndömben. :)

7. Hol is vagyok?
Gondolom nem tippelek rosszul, ha azt mondom, hogy a többségnek ez a legizgalmasabb pont.
Mióta elhagytam Perut, nem adtam túl sok információt a hol, és hogyanlétemről. Ez nem reklámfogás/tervezett agyhúzás akart lenni, egyszerűen magamnak is idő kell, hogy megszokjam. Hogy valóban tudatosuljon hol is vagyok. (A mit is csinálok csak ezek után következik.) Így a második hétnél járva, már kimondhatom: itt vagyok. És maradok is.

A helyről annyit, hogy már jártam itt. Jártam is, tetszett is, írtam is róla, bár nem voltak feltétlenül csak pozitív élményeim. Persze az valahol nem is lenne egészséges. Az akkori kis cikkeimet visszaolvasva ezen nevettem a legnagyobbat. Van, amit meg tudnék cáfolni, de a legtöbb most is igaz, meglepően beletaláltam. ;)