2013. február 12.

ATE #4 - Bad Kleinkirchheim

február 9.
00.13 - 6 órányi autózás után megérkezni a mínusz 10 fokba, majd az ágyamra hanyagul rádobott sínadrágból szembesülni a ténnyel, hogy otthonhagytam az enyémet. Felbecsülhetetlen.
A ház egyébként valami elképesztően gyönyörű (feltételezem a környék is, bár tekintve, hogy koromsötét volt, amikor megérkeztünk, még nem sok mindent láttam), rengeteg vintage és dizájncuccal telepakolva. Tökéletes.

09.25 - Reggeli közben apa megkérdezte a tulajt, hogy hol tudunk a környéken sínadrágot venni. A Pasi készségesen elmagyarázta merre találjuk a legközelebbi Hervist, majd 10 perc múlva visszajött, és a kezembe nyomott kettőt, hogy válasszak melyik tetszik.
Az idő is javult: már -6 fokot mutat a hőmérő.

21.49 - Szétmegy a fejem. Már belemasszíroztam egy jókora adag arckrémet (a kozmetikusom elájult volna) de még mindig nagyon forró. Pedig semmi oka rá, ilyen gyenge napot szerintem még soha életemben nem zártam. Alig mentünk valamit. Jó, nem rajtam múlt, rengeteg teljesen kezdő volt velünk, de akkor is. Kifejezetten elégedetlen vagyok magammal. Főleg, hogy vacsi után vagy 6 energiakekszet eltüntettem. De volt az 7 is. (Csekély vigasz, hogy legalább én sütöttem.)
Ráadásul a térdem is fáj. Nem lila, már megvizsgáltam, de hát tudjuk: ami késik, az nem múlik.


február 10.  
18.50  - Fürdés után testápoló helyett izomlazítóval kenegetni magad. Fiinom. Apával fasírtban lenni már kevésbé. 
U.t.á.l.o.m. Miért történik meg mindig?! Olyan szinten rosszkedvű leszek tőle, hogy szinte már el is felejtettem a gyönyörű napsütést. Pedig volt. Szinte egész nap. Olyan igazi hétágú.
23.09 - Hajni berakott egy adag felkockázott csirkehúst a mikróba. Hogy majd az meggrillezi. Grillfunkcióval. Mert a dietetikus azt mondta, hogy grillezett legyen. 20 percnyi zúgás és kifagyasztás (ki kellett nyitni az ablakot, mert nagyon büdös volt) után a férje kivette, hogy megnézze elkészült-e végre, de amikor odahajolt hozzám megerősítést várván a nyers állapotról, egy véletlen mozdulattal a földre borította az egészet. Gyorsmenetben összekapkodtuk, majd jött az a brilliáns ötletem, hogy mivel még úgy is elég nyers (ennyit a mikrós grillről), mossuk meg, fűszerezzük újra, és süssük ki serpenyőben. 
Így húst sütöttem. 
Néha magam is komolyan csodálkozom miket meg nem csinálok a közösségért.


február 11.
20.19 - Eddig ismeretlen, még az anatómia tankönyv által sem említett izomcsoportokra bukkantam a fenekem környékén.
Aztán az utolsó kettő "használjukkiazutolsóperceketis" csúszásnál sikerült összezúzni magam. Jelenleg csak fél fenéken vagyok képes ülni. A térdemről meg ne is beszéljünk.



 A ház árában benne van a kontinentális reggeli, de biztos ami biztos alapon, azért gondoltam magamra: énsütötte pumpernickel kenyér (sajnos nem működött teljesen az élesztő), sült répás diós krém, és egy tálkányi cékla, retek, répa saláta.
Meg kávé. 2x. De csak mert kicsi  bögre.


 Az ebédem is nevezhető "szokásosnak", eddig minden nap ezt ettem. 
Tea, egy alma, narancs, és 4 db "energiakeksz". (Szintén otthoni ügyeskedés - már kifejezetten sajnálom, hogy nem írtam le miket tettem bele. Na majd legközelebb. Amúgy iszonyú finom, egészséges, naná, és szerintem bőven elég édes is, a 17 dkg aszalmány megteszi a hatását.)

Amúgy úgy jöttem el otthonról, hogy na majd valamelyik nap mindenképpen eszek egy jó kis igazi osztrák germknödelt, de tartok tőle,hogy ez el fog maradni, mert vagy nem volt a hüttében, vagy úgy éreztem, hogy ha ilyesféle komolyabbat eszem napközben, bepunnyadok, vagy annyira nem lesz erőm mozogni, hogy úgy kell majd legurítani a hegyről. :)


Mivel a vacsora önellátós, egy heti menütervvel és a hozzá szükséges alapanyagokkal/eszközökkel jöttem el otthonról. (Áldom az eget, hogy eggyel többet írtam össze,mint kellett volna, mivel a curryhez valahogyan a fél cuccot elfelejtettem.)
Fűszeres paradicsomszósz juhtúrós mentás kuszkuszgolyókkal, hmm, egész jó volt! És praktikus is, mert előző este megcsináltam, ma pedig fürdés után csak be kellett dobni a mikróba egy 4 percre, és már ehettem is!


 Vacsi után (és előtte is) egy alma, meg kávé. Egy. DE hatalmas bögrében. Feltételezem a napközbeni nagyobb mértékű mozgás hatása, de hiába eszem meg a máskor teljesen elegendő ételt, éhes vagyok. Vagy csak unatkozom? Nem tudom. Hogy maradjon holnapra is kekszem, direkt mogyorót ettem (sajnos majdnem kétszer annyit, mint a képen látható), de édeset is kívántam, így végülis a kekszem is elfogyott (6 db!!), meg a maradék pumpernickelem is betermeltem. Nagyjából akkora mennyiséget, mint amit az előző 3 napban összesen ettem. (Jó, az nem volt olyan sok.)  
Hihetetlen. Mint valami kívánós terhes.
De az a legbosszantóbb, hogy tudom, hogy nem vagyok igazán éhes (illetve nem lehetek), tudatosítom magammal/magamban, és mégis eszem:
a, bánatomban
b, unalmamban
c, internetezés közben (észre sem veszem mennyit fogyasztok --> sokkal többet, mint amennyivel már jóllaknék! Felismervén ezt, már egy jó ideje ki is iktattam, az ilyen nemotthoni helyzetek azonban felülírják a szabályokat.)
d, hamar ráunok dolgokra, ha sokszor eszem egymás után. Így ez akár felírható az egyhangú reggelik, és változatlan édesség számlájára. Én szegény. Jódolgomban már azt sem tudom min sírjak...

Hmm, erősen gyanakszom az utolsó kettőre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése