2012. augusztus 21.

Hétfői hangulatok: Beköltözés - tüzijáték


Eddig azt hittem, apa nem a gyors megoldások híve, azonban a mai nap erre erősen rácáfolt. Vasárnap este elindultunk ágyat nézni az IKEÁBA (biztos voltam benne, hogy nem vásárolunk semmit, hanem még megnézzük x helyen, hogy biztosan a legjobbat válasszuk), meg is találtuk a tökéletes darabot. Pont volt belőle egy a Fynd részlegen. Mindössze 2 bökkenő volt csak, az egyik, hogy össze volt rakva, a másik pedig, hogy zárás előtt voltunk 10 perccel. És ezeknél a bútoroknál az a mottó, hogy vidd ahogyan akarod. Szerszámot adnak, segítséget nem.


Így esett a nagy eset, hogy 21:57-kor távoztunk a pénztártól, 10 órakor pedig apa elkezdte szétcsavarozni. Kicsit meggyorsítottam a dolgot egy rossz mozdulattal, ennek következtében az ágy lapjaira esett. Negyed 11-kor kiraktak minket a parkolóba, hogy akkor zárnának. Egy teljes egészben lévő ágykerettel. Hozzátenném, egyedül a biztonságiőr volt az, aki segített bármit is, a többiek a legnagyobb lelki nyugalommal végignézték, ahogyan fulladozva kihúzkodjuk az alkatrészeket. Bunkók.
Sok-sok-sok legózás után 11 órára sikerült begyömöszölni az autóba. Bár apa azóta is azt emlegeti, hogy ha nincs nála csavarhúzó, máig is ott állnánk.
Én csak ámultam és bámultam. Erre sohasem lettem volna képes. (Meg kedvem sem lett volna szétszedni, aztán otthon újra összerakni, inkább kérek egy házhozszállítást. És akkor ugyanott tartanék, mintha eredeti áron vásároltam volna.)


Hazaérve összeraktuk (hosszú éjszaka volt), aztán másnap reggel elkezdtünk neki helyet csinálni. Vagyis lakást átalakítani.
Apa vezényletével.
"Before képet" sajnos elfelejtettem készíteni, pedig úgy lenne az igazán érdekes, mert így csak viszonylag csekély számú ember számára érzékelhető a változás mértéke. De higyjétek el, hatalmas.
És takarítottunk is. Mindent, alaposan. (Hiszen ha az ember átalakít, akkor közben egyszerűen illik.) A porszívónak például egészen új funkcióit sikerült felfedezni.
Szóval csillog minden. Szerintem ennyire tiszta csak akkor volt, amikor apa beköltözött.


 Ebéd után sütizünk is (apa szombaton esküvőn volt), és rá kellett jönnöm, hogy elveim ellenére menthetetlenül imádom ezeket a "magyaros" dolgokat, mint a zserbó vagy a mézes krémes. Isteni finomak.
(Bár ezek közül a kedvencem a bal felső sarokban látható málnás-túrós-tejbegrízes valami lett.)
Mellesleg az ország tortáját is megkóstoltuk, de nekem nem volt nagy durranás. Finom-finom, de egy egyszerű máktorta. Édes. Az almakrém eléggé ott van, de a vanília kegyetlenül jellegtelen. Egészen konkrétan semmi íze sincsen.


Este pedig, elmentünk biciklizni, majd összekötve a kellemest a hasznossal, beugrottunk a tüzijátékra is. Na jó, csak és kizárólag azért pattantunk nyeregbe, hogy odajussunk. Hát, hiba volt.
Az én hibám.
Pedig pontosan tudtam, hogy hányadán állok ezzel a biciklivel. A biciklivel. Egy 25 éves orosz darab. Majdnem old timer.
Apa mindig elmondja, hogy nem szabad szidni, sok mindenkit kiszolgált már. Na igen. Én meg azt mondom, hogy attól, hogy valaminek van 2 kereke és gurul, még nem kell biciklinek hívni. Mert ha ez a bicikli (és a biciklizés), akkor köszönöm nem kérek belőle.
Meg is kértem (apát), hogy többet ne engedjen felszállni rá. Már túl sokszor bebizonyosodott, hogy senkinek sem jó az, ha az "idegroncs" állapotba kerülök.


Azért az ünnepi műsort megnéztük.
Szép volt, bár nem rajongok ezekért a dolgokért. (Ugyan a toplistámon jelentősen előrébb áll, mint a gyűlölt állatkert és cirkusz.)
Fényképezni meg képtelen vagyok őket.

4 megjegyzés:

  1. Tetszik a szobád! Jó lesz majd itt tanulni, érzem:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen-igen, bár remélem nem csak tanulni :)

      Törlés
  2. Nem tudom, milyen volt előtte, de most nagyon hangulatos! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Én is imádom!!!!!
      Amúgy "eredetileg" ahol most az ágyam van, ott a tévé volt, azon a fehér szekrényen, ami most előtte van.

      Törlés