Anya, azt kell, hogy mondjam, jól tetted, hogy reggel nem vártál meg minket. :D Csak 11-kor sikerült elindulnunk. De az út valóban nem volt több 4 óránál (csak a fél órás pihenővel).
A szállás most nem a pályán van, hanem állítólag még a hegy alja alatt. 2 km-t kell majd mindig buszozni. A fenti kép a fürdőszoba ablakából készült, az alatta levő pedig az erkélyről befelé nézve. Szép, mi? A szomszéd szobával egybenyitott erkélyre nyíló panorámás ablak, éppen csak függöny nincsen. Szerencsére nem ismerjük a szomszédokat.
Amúgy az egész szálloda olyan kis pici. Nem jut jobb eszembe. A szobákban még véletlenül sem dobálóztak feleslegesen hellyel, szigorúan az ágyaknak van fenntartva a hely. Az eredetileg kapott szobánkban az "alvótér" mérete megegyezett a kéróhoz tartozó fürdővel. Szerencsére 2 naggyon határozott leányzó a szobatársunk (Zsófival), így 5 perc sem kellett és máris nálunk volt az erkélyes szobakulcs. :D Fogalmazzunk úgy, hogy nem az a romantikázós hely :P
A kaja egész jó, bár a pincér nem értette meg a vegetáriánus szót (hiába ismételgettem különböző akcentusokkal), majd miután elmondták neki németül, megvilágosodva felkiáltott, hogy "ó vegetarian"! Ez mi? :)
Sajnos a nyelvi nehézséek áthidalása nem könnyű, jelenleg éppen a desszertként felszolgált apfelstrudel receptjét várom, de nem fűzök hozzá túl sok reményt, tekintve, hogy apa az előbb úgy jött vissza, hogy fú, a csaj tutira megértette, mire 10 perc elteltével az egyik srác a csapatból azzal fogadott, hogy ugye nem bánom, hogy megette a rétesemet, amit azzal hoztak, hogy apa az előbb mondta, hogy mennyire ízlett.
És hiába csak utaztunk, azért elfáradtam.
Hiába nem ettem sokat, nagyon tele vagyok. (MOndjuk másfél óráig vacsoráztunk, mert 1 pincér rohangászott a kajákkal, és szedte is le a koszos tányérokat, úgyhogy egyes fogások között jó 20 percek is elmentek. Aztán ahogyan kiéheztetik az embert, a végére már minden falat soknak tűnik.)
De igazából lényegtelen.
Csak legyen már holnap, és mehessek végre boardozni!
A szállás most nem a pályán van, hanem állítólag még a hegy alja alatt. 2 km-t kell majd mindig buszozni. A fenti kép a fürdőszoba ablakából készült, az alatta levő pedig az erkélyről befelé nézve. Szép, mi? A szomszéd szobával egybenyitott erkélyre nyíló panorámás ablak, éppen csak függöny nincsen. Szerencsére nem ismerjük a szomszédokat.
Amúgy az egész szálloda olyan kis pici. Nem jut jobb eszembe. A szobákban még véletlenül sem dobálóztak feleslegesen hellyel, szigorúan az ágyaknak van fenntartva a hely. Az eredetileg kapott szobánkban az "alvótér" mérete megegyezett a kéróhoz tartozó fürdővel. Szerencsére 2 naggyon határozott leányzó a szobatársunk (Zsófival), így 5 perc sem kellett és máris nálunk volt az erkélyes szobakulcs. :D Fogalmazzunk úgy, hogy nem az a romantikázós hely :P
A kaja egész jó, bár a pincér nem értette meg a vegetáriánus szót (hiába ismételgettem különböző akcentusokkal), majd miután elmondták neki németül, megvilágosodva felkiáltott, hogy "ó vegetarian"! Ez mi? :)
Sajnos a nyelvi nehézséek áthidalása nem könnyű, jelenleg éppen a desszertként felszolgált apfelstrudel receptjét várom, de nem fűzök hozzá túl sok reményt, tekintve, hogy apa az előbb úgy jött vissza, hogy fú, a csaj tutira megértette, mire 10 perc elteltével az egyik srác a csapatból azzal fogadott, hogy ugye nem bánom, hogy megette a rétesemet, amit azzal hoztak, hogy apa az előbb mondta, hogy mennyire ízlett.
És hiába csak utaztunk, azért elfáradtam.
Hiába nem ettem sokat, nagyon tele vagyok. (MOndjuk másfél óráig vacsoráztunk, mert 1 pincér rohangászott a kajákkal, és szedte is le a koszos tányérokat, úgyhogy egyes fogások között jó 20 percek is elmentek. Aztán ahogyan kiéheztetik az embert, a végére már minden falat soknak tűnik.)
De igazából lényegtelen.
Csak legyen már holnap, és mehessek végre boardozni!
Szia, Családom! Megnyugtató volt olvasni, hogy odaértetek, hogy minden tetszik és havatok is van! Érezzétek jól magatokat! Kezetek, nyakatok, lábatok ne törjön! Puszi (Böki, Bobza. malacok)
VálaszTörlésAnyu :)
TörlésMi ugyan jól vagyunk, a csapatot kezdi ledönteni a lábáról valami hányós kórság. :( Remélem nem kapjuk el.
A havunk szuper, bár a ma reggel nagyon ködösen és szelesen indult, délutánra megérkezett a napsütés is. Gyönyörű volt ahogyan a fényben csillogtak a hódarabkák. Mint megannyi csillámló pötty.
Puszilunk titeket :) (és egy picit hiányzol)