Csupa klasszikus: hóesés és gofri

Az egész hetes masszív mínusz 10 fok után ma reggel végre megérkezett a várva várt hóesés. Ideje volt, nem mondom, elvégre mégis ettől tél a tél! Ráadásul ez ilyen klassz porhó, aminek nem nagyon árt a lesózás. (Vagy ha árt is, nem látszik, mert az égből folyamatosan érkezik az utánpótlás.) Kíváncsi leszek meddig tart. 

Mert ez azért nem megszokott. Tegnap nagy álmélkodva mutattam anyának egy fotót fb-on, amin vagy fél méteres hó volt, és Szegeden készítettek pár órával azelőtt. Azt hittem ő is elámul, de csak azzal a furcsa lesajnáló pillantással nézett rám. Hogy nem érti mit csodálkozok, ez egy sima hóesés, régen egész decembertől márciusig így nézett ki minden.

Most erre mit mondjak? Meglehet. De én modern gyerek vagyok, nekem ez már "síelés". Mese.

És ez valahol rendkívül szomorú.

Ebben a hidegben viszont kell egy kis melegség. Egy kis "retro" érzés. Valamiért kimondottan gofrisüthetnék jött rám. Nem apró, nem torta, gofri. Ugyanolyan, mint amikor kívánsz egy szelet sütit, és hiába eszel helyette ezer mást, ugyanolyan éhes maradsz. Egyszerű agyi kielégületlenség. (Aminek a színe a lila. Ugye Szöszi? :P)

DE az is lehet, hogy csak a nemrégiben megtalált, még anno nagymamámtól kapott nők lapja fénymásolat hozta meg a kedvem. Drága szíve nagyon figyel a gasztronómiai épülésemre :) (Meg minden másra, ami néha már kicsit zavaró, de inkább legyen így, mint sehogy.) 

Elsőnek ezt próbáltuk ki. (Remélem sor kerül a többire is- hogy végre csökkenthessem a talomban álló receptlistát- de addig még el kell telnie egy kis időnek,  mert a sütőből frissen kivéve, még melegen, bizony nagyon nehéz abbahagyni (mint mindent). Szóval azt hiszem egy darabig most nem kívánok gofrit látni :)

Hozzávalók 25 db szivecske alakú gofrihoz:

2 tojás

2 csipet só

2 evőkanál cukor

1 dl víz

1,5 dl tej

1 dl olaj

25 dkg liszt

fél zacskó sütőpor

A tojásfehérjéket a sóval habbá verjük,majd a cukrot is hozzáadva már "keménnyé". Ezután egyesével a sárgákat is beletesszük, és a robotgépet letéve, kézi keverésre váltunk. A liszttel elkevert sütőport a tejjel felváltva beleadagoljuk, majd a vizet és olajat is a tésztába keverjük.

A gofrisütőt hgyjuk felmelegedni, majd a kis lámpa villogását követve készre megsütjük a gofrikat. Az idő, pontos műveletek értelemszerűen gépfüggőek, de pl. a miénknek elegendő volt a tésztába tett olajmennyiség (szép is lett volna, ha ennyi után még külön kell olajozni), és a sütés szerintem virágonként 3 perc alatt meg is volt.

Elvileg csokiöntetet javasolnak hozzá, és öcsikém is arra voksolt, de lusta disznó voltam, és inkább azt mondtam, hogy együk lekvárral. Sebaj. Legalább házi.