Pasik a konyhában

A tanárnő születésnapján szóba került többek között az is, hogy milyen jó amikor egy pasi főz. Nekem a szexi szó jutott eszembe elsőként (azonban a többiek lesajnáló pillantásából ítélve nekik nem). Pedig az. Határozottan. (Na, ez volt az a pont, ahol a szobában tartózkodó összes hímnemű bizonygatni kezdte hogy ő aztán mestere a szakmának. És, hogy bármit el tud készíteni. Nos, a dolog igazságtartalmát igazolni nem tudom (és valószínűleg soha nem is fogom tudni), de tegyük fel, hogy nem kételkedem, és mindenki királyul eligazodik a gasztrobirodalomban.)
Képzeljük csak magunk elé a szituációt: a szeretett férfi hanyag magabiztossággal, arcán sármos mosollyal tevékenykedik a konyhában a MI vacsoránkon, (ami nem egy sajtos szendvics) miközben egy kötényen kívül semmit sem visel. Vonzó, nem?
Bármiben fogadok, hogy nem csak én gondolom így. És nem is kell hozzá sok minden. Egy recept, néhány alapanyag, egy kis elhatározás, szeretet. Még az sem kell, hogy tökéletes legyen, úgy is azt fogjuk mondani, hogy isteni. (Sőt, tényleg úgy is fogjuk gondolni, olyan szinten meghatódunk.)
De a kulcsszó itt is a mértékletesség. Ne vigyétek túlzásba. HIszen mi lányok hajlamosak vagyunk könnyen hozzászokni a jóhoz. (Bár ki nem.) Szóval hadd maradjon meg annak ami: különlegesség.

És nem is kell (rögtön) négyfogásos éttermi menüben gondolkodni, egy egyszerű, de ízlésesen tálalt reggeli éppolyan örömet okoz.

Szóval mire vártok srácok? Irány a konyha! :)