Szárnyalj, és a felhők között nem érhet baj...Talán még egy sütivel összefutsz

Nem vagyok formában. A kiegyensúlyozottságom valahol nagyon megbillent, és nem tud visszaállni. Akármihez fogok, közel sem érzem olyan eredményesnek, mint mondjuk októberben. Nem megy. Szerdán döbbentem rá, hogy ha az élet egy hullámvasút, akkor én jelenleg a zuhanó fázisban járok. Remélem hamarosan elindulunk visszafelé.

És még ugyanezen a napon arra is rá kellett ébrednem, hogy vannak, akiknek sokkal rosszabb. (Ezt persze az ember tudja elméletben, meg mindig próbálja is magának mondogatni - legalábbis én igen - de sokszor hajlamosak vagyunk belefelejtkezni az önsajnálatba. Nálam ennyire durva nem volt a helyzet, de komolyan elgondolkodtatott.) Vegyünk egy lányt. Okos, talpraesett, boldog. Párkapcsolatban él, válallkozást vezet. Éli nyugodtan a kis életét, majd egyik nap kiderül, hogy a vállakozása csődöt mondott. Hazamegy, hogy elmondja a barátjának, mire az közli vele, hogy sajnálja, de elmúlt a szerelem, és költözzön ki sürgősen a lakásából. És most itt van ez a lány, munka, család, és anyagiak nélkül.
Olyan, mint egy rossz film, nem? A szomorú, hogy nem az. Ismerem ezt a lányt.

A receptet Kicsivúnál találtam, nagyjából 2 nappal azután, hogy hazajöttünk Nepálból. Igazából a curry szóra kaptam oda a szemem, tekintve, hogy ott előtte 3 hétig, a legtöbb étlapon ez volt a toptermék. Gondolkoztam, hogy hülye vagyok én? Hazajövök (gyakorlatilag) Indiából, ahol az egész út alatt szinte egyáltalán nem vagyok hajlandó helyi dolgokat enni, (többek között ezt sem, pedig tuti autentikus lenne), erre itthon meg nekiállok csinálni? Ráadásul curryt, amire a tavalyi Sri Lanka körút óta rá se bírtam nézni? 
Igen. Én valahogyan pontosan így működöm.