Ribizlilekváros-csokis muffin áfonyapálinkával

Még tegnap, Lili odafordul hozzám az egyik szünetben.

-Mit csinálsz ma délután?

-Háát, szerintem semmi extrát. *kicsit gondolkodik*  Ja de, Á-val találkozom.

-És meddig?

-Ööö, nem tudom. De miért is olyan fontos ez?

-Mert ugye mondtam a tortát, de ma van anya szülinapja, és szeretnék neki muffint sütni. De nem most akarnék kísérletezni, úgyhogy segítesz?

-Ja, persze.

Itt még azt hittem, hogy csak simán mondjak neki egy receptet, de aztán kiderült, hogy a konkét kérés az, hogy együtt süssünk muffint! Hűha. Igent mondtam, bár nem voltam biztos benne, hogy én ezt meg tudom csinálni. Vagyis hogy képes vagyok "tanítani". Mert nem vagyok az a türelmes típus. Sőt. HOgy ez jó, vagy rossz, nézőpont kérdése. (Annyi bizonyos, hogy nem kívánok tanári pályát választani.)
De szerintem jól "megoldottam" a feladatot. Magyaráztam, néha 1-1 mozdulatot demóztam, de abszolút Lili csinált mindent. Jót szórakoztunk. Aranyos volt, én magyaráztam, ő meg belenézett a papíromba, hogy "dehát erre alig van valami írva, ebből dolgozunk?" Remélem a karácsonyi csajsütizés is ilyen lesz :)
De azért furcsa volt csak nézni. Jobban szeretek a sütő pozícióban állni. :)

Irodalomfelelet alatt levélben zsíroztuk le, hogy akkor pontosan mit is szeretne. Lekvár lehet benne?- hangzott a kérdés. Elsőnek a cupcake ugrott be, másodiknak
Piszke sütije.(Már régen megjegyeztem magamnak, mert állatira tetszett, hogy a lekvár a tésztába van beleépítve. Nem árt az efféle segítség, ahol amúgy az istennek sem fogy.)

Ez pedig az ünnepeltnek gyártott kompozíció. Hát nem baromi jó? :D Nagyon precíz a csaj. Mintha csak magamat látnám tortadíszítés közben...

Miközben sült a tészta, Lili megkérdezte, hogy ilyen egyszerűbb dolgokat nem akarok a blogomra feltenni? De, persze, miért is ne. Ráadásul a suliban Zsuzsi és Szöszcsi is teljesen belelkesedett, hogy fú, ilyet ők is fognak csinálni (gyanítom, hogy az az áfonyapálesz a ludas :P), úgyhogy akkor itt a recept, közkívánatra. Aztán ha tényleg megcsináljátok, elmondani ám, hogy hogy sikerült. :)

Hozzávalók:

  12 dkg vaj

    2 tojás

    3,5 dkg minimum 25 %-os kakaópor vagy 13 dkg 70 %os étcsoki

    30 dkg ribizlilekvár

    13 dkg cukor

    15 dkg liszt

    2 teáskanál sütőpor

    1 evőkanál áfonyapálinka

A vajat és a csokit (ha azt használunk) megolvasztjuk. 

A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük (bizony Lili, úgy, hogy ha fejtetőre állítjuk, ne pottyanjon ki- mondtam, majd bizonyításképpen meg is mutattam a műveletet. Egy pillanatra azt hittem most égek be, és kiplaccsan elénk a pultra, de szerencsére csak a fényviszonyok voltak rosszak.)
A sárgákat a cukorral fehéredésig keverjük, majd az olvasztott vajat is belecsorgatjuk. Beleszórjuk a liszttel elkevert sütőport és kakaót, majd a lekvár segítségével elkeverjük. Öntsük hozzá a pálinkát is, és a fehérjehabbal lazítsuk. (Mikor mondtam Lilinek, hogy óvatosan keverje,nehogy összetörje a fehérjéket, elkezdte kerülgetni a habpamacsokat. Végül megállpodtunk, hogy az ő szavaival élve: úgy kell keverni, mintha gyümölcssalátát csinálnál. HIszen a gyümölcsöket sem akarjuk összetörni, nem?
Előmelegítjük a sütőt 180 fokra. Egy muffinsütőt kibélelünk 15 papírkapszlival, majd elosztjuk benne a masszát. Körülbelül 25 percig sütjük. Fontos, hogy amikor kivesszük, még nagyon puhának fog tűnni, de ez csak amiatt van, hogy ez nem az a kifejezett muffintészta, hanem egy könnyű piskóta. DE mindenképpen végezzünk tűpróbát, mert ha maszatosan jön ki a hústű, akkor plusz sütésre szorul a süti.

Lili ügyködik a romok eltakarításában