Bécsi linzertorta

Eseménydús egy napom volt.

Hepatitis A, B, tetanusz, hastífusz, meningitis védőoltás kipipálva. Cserébe most kissé nehézkes emelgetni a karomat.

A buszon a sofőr közölte velem, hogy az igazolványom nem érvényes. Mire mondom neki, hogy dehát harmincadikáig jó! Újra kiveszi a kezemből, és odabök: igen, de kilencedik hóig. Ez volt az a pillanat, amikor már én is kezdtem elhinni, hogy igen, ez valóban lejárt, de míg a kezemmel nyúltam a papírpénzekhez csak bámultam nagy szemekkel a pasira, hogy de kilencedik hó... Összeráncolt szemöldökkel nézett, majd hirtelen a fejéhez kapott, hogy tényleg, hát még csak szeptember van!

Nem mondom, marha boldog lettem volna, ha kifizetteti velem az ötszörösét... Pláne, hogy azzal engedett fel, hogy már csak állóhely van. (Az már más kérdés, hogy ő volt a hülye, mert hátul csomó szabad hely volt.)

Hazafelé menet (apuhoz) amikor leszálltam a villamosról, elszáguldott az úton egy robogós. A következő pillanatban hatalmas csattanás, mire odakaptam a fejem, és csak annyit láttam, hogy a srác vagy hármat fordul keresztben a szerkezettel, majd robogóstul nekicsapódik a betonnak. Ő volt alul. Csak álltam földbe gyökerezett lábbal. De kb. az egész utca. Az járt a fejemben, hogy vajon kimászik-e? Meg fog mozdulni, vagy épp most néztem végig, ahogyan meghal egy ember? Nos, előásta magát, összeszedte az elrepült alkatrészeket, majd miután nem tudta beindítani a járgányt, letolta az úttestről. Többen megkérdezték, hogy jól van-e , kell-e segítség. Csak rázta a fejét. Miután eltűnt a köré sereglett tömeg én is odasétáltam, hogy adjak-e zsepit. Kissé megütközve nézett, mire felmutattam a könyököm. Okos fiú volt, vette az adást, és rögtön lenézett a sajátjára, amin a fekete koszréteg alatt jó 15 centis lenyúzódás lapult. Á, nem kell köszi. Hát drágám, te tudod, gondoltam magamban.

És hogy hogy kapcsolódik mindez a sütihez? Sehogy. Csak nem akartam üres kézzel menni apához. (Meg a mandulakészletemre is ráfért egy nyirbászás.)

Kell hozzá:

   15 dkg liszt

   13 dkg vaj

   12 dkg őrölt mandula

   2 csipet só

   12 dkg cukor

   2 főtt tojássárgája

   fél citrom leve

   6 evőkanál málnalekvár

A lisztet, mandulát, sót és cukrot összekeverjük, majd elmorzsoljuk a vajjal. A tojássárga és citromlé segítségével tésztát gyúrunk belőle (igencsak lágy lesz), amit 2 órára tegyünk a hűtőbe pihenni.

Vajazzunk ki egy 20 cm-es piteformát, majd nyomkodjuk bele a tészta 3/4-ét, kb. fél cm vastagon. Kanalazzuk rá a lekvárt, majd készítsünk a tetejére rácsot a maradék tésztából.

165 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, míg a középen lévő rács sem nyers. Ha nagyon barnulna mérsékeljük a hőfokot.