"Csak álltam a zuhany alatt a már szinte zavaró csendben, és hagytam, hogy ömöljön rám a forró víz. Az egész bőröm egy óriási sebként égett, és ennek ellenére, vagy éppen ezért: hihetetlenül jól esett. Mintha képes lenne minden rosszat lemosni."
A mai napról írni semmit sem tudok. Kész. Qurva sokat utaztunk, majdnem 6 órát. Szétültem a seggem. Aztán várromokat néztünk. Meg erődtemplomot.
Ami fontos és jó, hogy végre sikerült megvenni az áhított áfonya pálinka-likőrt.
 |
| A román vérmérséklet |
A buszon üldögélve sokat gondolkoztam. Túl sokat. Magamról, meg az életről. Hogy ezt most leírjam-e. De végül arra a következtetésre jutottam, hogy nincs időm (és kedvem se) kettős könyvelést vezetni. Túl fárasztó.
Szóval: otthonról kikerülve mindig beüt a crach. Sokszor csak kilengés, ami helyreáll amint visszatérek a rendes kerékvágásba. De állatira meghatározza a hangulatom. Jelenleg a gyűlölöm ahogy kinézek című fejezetnél tartok, és minden egyes lenyelt falattól lelkiismeretfurdalásom van. A testzsírszázalékom az egekben lehet, annyi sajtot tömök magamba, és...utálom.
 | |||
| Szöszcsiék pizzája |
És a mai naptól hivatalosan is végzősök vagyunk. Éljen.
Upsz, ha tudtam volna, hogy mész áfonya pálinka-likőr boltba, rendeltem volna én is... Ha esetleg látnál még...léccíííí...
VálaszTörlés