Osztálykirándulás Erdélyben 1. nap

Hosszú volt ez a nap. Nagyon. A vége felé már nagyon elő kellett szednem az önuralom tartalékaimat. Tudjátok, alkalmazkodás, meg ilyenek. Nem könnyű. Meg az utazás. Reggel pulcsit kellett könyörögnöm, mert majd megfagytam úgy ment a légkondi. De lehet hogy csak álmos voltam. Franc tudja.Az első "partraszállás" után meg bármit megadtam volna, hogy minden ruha lekerüljön rólam. Még a szökökútba is bepattantam volna a román kiskölkök mellé. Na jó, azért talán nem. :)

 De sok volt. Megnéztük az Arany János múzeumot, 2 templomot, körbejártuk Aradot (persze a legnagyobb napsütésben), illetve fel kellett másznunk egy várba. Egy sziklaomlásos ösvényen. Papucsban. Vagyis rajtam legalább viziszandi volt, de 1-2 csúszásnál komolyan megijedtem, hogy elszakad. Szerencsére nem. Azt hiszem ilyen időjárásban nem bírnám ki tornacipőben.

A kedvenc párbeszédem: odafordulok Szöszihez, hogy ugye milyen tökjó, hogy van ez a kis tárolópolcunk? De még mielőtt kinyögtem volna, rápillantottam, és az egészet az én cuccaim lepték el. Fél óráig fulladoztam. Ja bocs. Fulladoztunk, miután 6 sikertelen próbálkozás után sikerült elmondani.

Ez pedig a szállásunk Algyógyon. Szuperbarátságos, azután pedig, hogy azt "vártuk", hogy melyik pajta mellett fékez le a busz, még tutibb. A képen ugyan nem látszik (majd holnap) de egy 3 szobából egybenyitott térben alszik 16 lány. Igen, tizenhat. Vagyis az összes. Beharangozva állati ijesztőnek hangzott, de így benne lakva aranyos. Megvan a hangulata. Erősen családias, és kicsit amerikai tinifilmes. Bár az is biztos, hogy néhány napnál tovább nem bírnám. MIndenkinek kell személyes tér.

És legvégére a vacsoránk (csak hogy lássátok, még önmagam vagyok). Puliszka uborkával és valami csirkepörköltféleséggel. Nekem hús nélkül. KÉrdezték, hogy kérek-e hozzá tejfölt vagy tejet, amire nagy bátran nemet mondtam, utólag már látom, hogy butaság volt, ugyanis ennek semmi íze nem volt az ég egy adta világon. Semmi. Valami vizes dara. Se sós, se édes. Kicsit hülyén jött ki, mert utálok ételt otthagyni, de szerencsére arról már leszoktam, hogy nem ízlő dolgokat egyek. Sebaj, Harza eltüntette. Este negyed 11-kor meg nagyon nem egészséges enni, úgyhogy nyilván a sors keze van a dologban.