Majdnem Rákóczi túrós tartlette

Hát az úgy volt, hogy egészen kivételesen itt Fehérváron találtam meg az oly régóta vágyott tarlet formácskákat. Iszonyatosan tetszettek az aprócska, egyszemélyes adagolású fém formák, de hiába kerestem, még gógli barátom sem tudott (amerikai oldalak kivételével) biztatással szolgálni. És igaz, hogy nem hangoztattam a problémát, az agyamban valószínűleg élénken élt, mert a szombati  szedervásárlásból hazafelé tartva ismeretlen indíttatásból megálltam a háztartási felszereléseket árusító üzlet előtt. Már van tőlük néhány különleges cuccom (mint a mini őzgerinc), de nem nagyon bíztam a sikerben. Miért pont egy ilyen boltban lenne, ha Pesten, a dizájnos ultramodern cuccokat árusító üzletekben nincsen? És láss csodát, volt. Jó, az eladó természetesen nem tudta mit akarok (mint általában sehol sem), de mikor elkezdtem mutogatni, eszébe jutott, hogy pont most kaptak. Jó, nem az autentikus tartlet forma, (a neve szerint gyermek gyümölcstortaforma) de ne válogassak. Így is majd elaléltem a gyönyörtől, mikor a kezembe nyomta.

Azonban amikor itthon az örömöt átültettem a gyakorlatba, rá kellett jönnöm, hogy igen, ez valóban gyümölcstortaforma. Sajnos elég magasra tették az alját, így nem marad túl sok tölteni való rész. Sebaj. Azért imádom. ♥ (Már sorakoznak is az agyamban a különféle tészták és töltelékek eszement kombináció. Csak úgy Pankásan. Előre érzem, bele fogunk fulladni a tartlette-tengerbe.)