Szerintem nincsen olyan ember a földön aki nem ismerné ezt a mondást. Mindenki hallotta már legalább egyszer. Mert mindenki hazudik. Vagyis hazudott már életében. Csak évente, átlagosan 900 alkalommal. (A google szerint a pasik többet, úgyhogy egyszerűbbnek láttam átlagolni. ) Ami szintén aláhúznám, átlag. Vagyis van aki csak 100x, van aki meg 1500x. Persze minden ott kezdődik, hogy mit nevezünk hazugságnak. Mert azért ez egy erős szó. Mondd ki: hazugság. Kemény hangzás, hasonlóan erőteljes jelentéstartalommal. És ha azt mondom füllentés? Mindjárt más, nem? Mert a füllentésben van valami játékos könnyedség. Amitől mosolyra húzódik a szánk. Hiszen füllent a kisgyerek... És a füllentés talán kihal a kor előrehaladtával? Ha valaki idősebb, akkor az rögtön hazudik? Vagy a füllentés az akkor van, amikor az ember még nincs teljesen tudatában, hogy mi a helyes és mi nem?
Én személy szerint nem szeretem a hazugság szót. Nem is szoktam használni. Meg "művelni" sem. Úgy fogalmazok, hogy mindenki érdekében inkább nem mondtam el. Mert valóban így gondolom. Néha jobb nem tudni dolgokat, mert csak fájdalmat okoz. Ellenben a hiánya édes tudatlanságban tart.
De amiért ezt most írom: apával pár napja öhmm, fasírtban vagyunk az illegális biciklihasználat kitudódása miatt. Szóval szívás. És mivel erősen egy "vérek" vagyunk, egyikőnk sem kezdeményez, és egyikünk sem hallgatja meg a másikat. Szóval a kibékülés talán csak így lehetséges. Vagy nagyon hosszú idő után, amikor kigőzölt a feje.
Tehát apa. Maximálisan igazad van, amikor haragszol. Mert valóban a megkérdezésed nélkül használtam. És miért? Mert ha nem kérdezem meg, akkor nincs megtiltva, ergó nem hágok át semmit. Ugyanis a 2 alkalommal amikor felmerült, hogy elvihetem-e, megtiltottad, mert a, ellopják az uszoda elől, b, ne így oldjam meg a problémát, hogy lusta vagyok szervizbe vinni a sajátom. És ebben az esetben(tekben) biciklim is volt, ki sem adtam a kezemből. És tudom, hogy nem tudtad volna megindokolni. Mert nem akarod. Amire nekem jött volna a de miért kérdésem, és így tovább. Újabb veszekedés. Szerencsétlen véletlen, hogy pont azzal estem el, ez az első kb. 6 éve. Vagyis... valószínűleg pont azért estem el, mert nem voltam hozzászokva. Inkább a második verzió.
Szóval tényleg nagyon sajnálom, csak annyira más volt, mint a sajátommal, hogy nem tudtam leállni vele. Mint valami drog, egészen új dimenziókat nyitott meg a biciklizésben. És tudom, hogy ez téged nem hat meg, nem is akarod megérteni, és magadban nem vagy elégedett, de fogalmam sincs, hogy hogyan kell csinálni. Mármint a bocsánatkérést. Mert állítólag a dolgok kulcsa a megbeszélés. Na, az nekünk nem megy. Azért itt van a dolog az én oldalamról, legalább azt lásd.
Kibékülünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése