Ahogyan olvasgatok másokat, egyre inkább kezd eluralkodni rajtam az az érzés, hogy nem csinálok semmit. Vagy amit csinálok, azt is alig. Mármint minőségileg.
Most ez telhetetlenség? Ugye nem? Csak őszinteség. Mert mindenki megtalálja azt, amit szeret csinálni. Ami kifejezi őt. Ez az igény bennem is megvan (természetesen), és talán már maga a cél is. Vagyis az eszköz. Eszköz arra, hogy úgy érezzem, teljes az életem. Mert adok valamit másoknak. A világnak. És az ettől jobbá válik. Természetesen :)
De talán az a jobb, ha nem is figyeltek rám. Mármint az efféle "ki is vagyok és nem találom a helyem a világban" című hülyeségeimre. Mert mostanában elég rendszeresen, átlag havonta egyszer bekattan a dolog. Talán valami utóPM-es? Ki tudja. (Utána néztem a vicc kedvéért, mert azt hittem, hogy én találtam ki a szót, de nem, Tényleg Van ilyen! Csak post-MS-nek hívják. Akkor a probléma kipipálva. Legalább már van mire fogni :) Szóval ezeket a nyavalygásaimat jobb nem komolyan venni. Elég ha én kínzom magam rajtuk.
Most ez telhetetlenség? Ugye nem? Csak őszinteség. Mert mindenki megtalálja azt, amit szeret csinálni. Ami kifejezi őt. Ez az igény bennem is megvan (természetesen), és talán már maga a cél is. Vagyis az eszköz. Eszköz arra, hogy úgy érezzem, teljes az életem. Mert adok valamit másoknak. A világnak. És az ettől jobbá válik. Természetesen :)
De talán az a jobb, ha nem is figyeltek rám. Mármint az efféle "ki is vagyok és nem találom a helyem a világban" című hülyeségeimre. Mert mostanában elég rendszeresen, átlag havonta egyszer bekattan a dolog. Talán valami utóPM-es? Ki tudja. (Utána néztem a vicc kedvéért, mert azt hittem, hogy én találtam ki a szót, de nem, Tényleg Van ilyen! Csak post-MS-nek hívják. Akkor a probléma kipipálva. Legalább már van mire fogni :) Szóval ezeket a nyavalygásaimat jobb nem komolyan venni. Elég ha én kínzom magam rajtuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése