Vaníliás piskótatorta minimálstílusban

Sajnos ez a torta annyi bosszúságot okozott, hogy nem nagyon tudok róla jót mondani. Vagyis nyilván lehet, mert a vaníliakrém brutálvaníliás ennek minden értelmével együtt. (És ez látszik is, az a sok pici fekete pötty a fehér krémben, na az mind vaníliamag.) Idáig még nagy boldogságban és békében el is jutottam, aztán jött a díszítés. Annak rendje módja szerint kitaláltam, hogy virág alakú bonbonok fognak csücsülni a tetején: minden szelet közepén egy. Kívül étcsoki, az ízesítés kiváló: a fehércsokis-joghurtos Milka csoki töltelékét vettem alapul. Mint a mesében. Szépen kitalálom, összerakom, fagyasztom, és...nem jön ki. Nem figyelve a baljós jelekre, éjszakára átköltöztettem a hűtőbe, hogy hátha kienged egy kicsit és akkor könnyebb lesz kipattintani. Végülis nem tévedtem, csak éppen megroppant az egész. Meg lejött a csoki. A dühroham szélén álltam. És ha Á. nem mondja tegnap, hogy ha összetörnek adjam neki, akkor azzal a mozdulattal bevágom formástul a kukába. Így csak levágtam a konyhaasztalra, és elmentem a szobámba rendet rakni. Az utóbbi napokban annyi cucc került oda, hogy erősen emlékeztet már egy menekülttáborra. Anya azonban kiszedegette a többit is, és nem értette, hogy miért nem jó ez így. Hogy nyugodtan rárakhatom, a barátnője nem fog haragudni. Én viszont nem adok ki szart a kezemből. Ez az amire nem vagyok hajlandó. Ha valamit csinálok, legyen szép. Aztán kötötte az ebet a karóhoz, hogy de ez így nagyon nem fog tetszeni neki, mert túl lapos. Bennem fel sem merült, hogy natúran hagyjam, mert az olyan gáz. Új bonbont csinálni nincs idő, valami más kell. Lehetőleg gyorsan. Így születtek a fehércsokis-joghurtos kekszgolyók. Aztán jött a csoki, és borult a rend.

Hozzávalók: 3 tojás
                      9 dkg cukor
                      1 csipet só
                      1 teáskanál sütőpor
                      11 dkg átszitált liszt
                     2 evőkanál kakaópor
                     1 dl víz


A tojásfehérjét a csipet sóval kemény habbá verjük, majd hűtőbe tesszük.
A tojássárgáját a cukorral fehér habbá keverjük,beleöntjük a vizet, hozzáadjuk az átszitált sütőporos lisztet, a kakaóport, és a tojáshab egyharmadával összeforgatjuk. Ha ez egyenletesen eloszlott, jöhet a többi is. Fontos, hogy a tojáshabbal végzett műveletet NE robotgéppel csináljuk, mert összetöri a fehérje lazító szerkezetét.
Egy kivajazott kerámia piteformába öntjük a tésztát, és előmelegített 160 fokos sütőben kb.  20 perc alatt készre sütjük.


                       2 dl tej
                       1 púpos evőkanál liszt
                      csipet só
                      1 evőkanál cukor
                      1 vaníliáscukor
                      1 egész vaníliarúd kikapart belseje
                      1 dl habtejszín


A tejet a liszttel, cukrokkal és sóval csomómentesre elkeverjük, majd folyamatos kevergetés mellett besűrítjük. Felhasítjuk a vaníliarudat, és szép óvatosan kikapargatjuk az összes kicsi fekete magot amit a belseje rejt, egyenesen bele a krémbe.
Kemény habbá verünk 1 dl habtejszínt, és csomómentesre keverjük a kihűlt főtt vaníliás krémmel.
Rákenjük egyenletes rétegben a torta tetejére, majd díszítjük étcsokival, joghurtos-fehércsokis bonbonnal (majd hozom a receptet), vagy akár csokis kekszgolyókkal,