“Ha a második randi után nincs csók, akkor régimódi vagy. Ha a harmadik után sincs, akkor meleg.”

Miután hazajöttem Á-val bóklászás után, leültem, hogy na akkor számot vetek magammal. Hogy mennyi is az annyi. Nem akarok telhetetlennek tűnni vagy ilyesmi, mert imádok vele lenni. Halál vicces. És mindemellett nagyon jó. Kedvelem. De tényleg. Úgy igazán. Még nem nagyon éreztem ezt az érzést. Amikor beszélsz valakivel, és nem tudsz nem mosolyogni. Vagy akármilyen robbantanivalóan rossz kedved van, de meglátod, hogy írt fészbúkon, és mintha kicseréltek volna. Anya szokott ezzel hülyéskedni, hogy kéne egy portfóliót csinálni ilyenkor az arcomról.
De bennem felmerült egy olyasfajta kérdés, hogy és mikor jön el az az időpont amikor a felek mondjuk megfogják egymás kezét. Vagy csókolóznak. Mert ez része egy kapcsolatnak, nem? Én meg nagyon úgy álltam hozzá, hogy akkor nekem most lesz egy Normális kapcsolatom. Életemben először. Ahol minden olyan normális. Vagyis a fiú is határozott lesz (nem úgy mint Dani), de nem túl határozott (nem úgy, mint Andris), nem sietem/jük el a dolgokat, és persze mindenki nagyon boldog lesz.
Megint jövök a "mi a normálissal". Meg a góglival. Tudom, tudom, ez az én két káros szenvedélyem.
...
Hát, úgy 15 perc, és legalább 30 végignyálazott oldal után kijelenthetem, hogy ez ismét olyan téma, ami nem közérdekű. A legtöbben arról vinnyognak, hogy lehet-e már az elsőn csókolózni. De a kedvencem, amikor pasik olyasmiket írnak, hogy nem tudtam "lekapni". És nem egyszer! Ez valami kifejezés a csókolózásra, vagy mi?
Szóval még mindig nem tudom mi a normális. Anya azt mondta, hogy fogalma sincs. Hogy biztos nem tudja, hogy akar-e tőlem egyáltalán valamit. És legyek türelmes. Másoknak a lassú víz partot mos közmondást jutott eszébe. De leginkább vonogatják a vállukat. Hogy nem tudják.
Én meg azon filózom, hogy mi a baj velem. Hogy belegondolva annyira csúnya sem vagyok, jó, sportalkatom nincsen, de azért az utcára ki lehet menni velem, és teljesen hülye sem vagyok. Csak néha. :)

Szóval?