2011. április 2.

Egy alapos szobatakarítás, és visszaköltözés után sokkal jobban érzem magam. Sőt tegnap, vagyis ma, a búcsúzkodás is tök szomorú volt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen érzés lesz, de olyan volt. Hirtelen valahogy nagyon közelinek éreztem magamhoz mindenkit. Az összes csajszit és srácot.  És igaz, hogy most mindenki úgy búcsúzott, hogy akkor majd viszlát 5 hét múlva, de...mi lesz ha mi jövünk el? Akkor nincs több viszlát. Jézusom, lehet még bőgés is lesz. Majd diszkrétan elfordulok, hogy ne érezzék magukat cikisen a pityergők. Vagy megpróbálok kipréselni én is pár könnycseppet.
Az előbb kaptam Thijstól egy sms-t, hogy megtalálta a pólót, és örült neki. Tényleg jópofa, de mint már elmondtam, én csak egy szerencsés vagyok, aki részesülhetett Szöszi zseniális ötletéből. Hú, válaszolnom is kéne, de még nem jutottam el odáig.

Annak aki meg ma meccset játszik, sok szerencsét. Biztos ügyes lesz. Már tegnap akartam írni, csak a fáradtság miatt szerintem kiment a fejemből.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése