Miközben álltunk a Pelikán udvarban és vártuk hogy a műsor elkezdődjön, Szöszi hirtelen elkezdett Daniról beszélni. Kellett vagy fél perc mire felfogtam, hogy nem csak úgy eszébe jutott, hanem itt van. "Sajnos" lemaradtam a látványról.
De gyakorlatilag kihűltem. Jó, fújt a szél, meg nem sütött ránk a nap, de utána végig remegtem. Annyi érzés került a szívembe, hogy azt egy átlagos szív nem bírja. Az enyém sem. Egyrészről gyűlöltem, másrészről meg jó lett volna hozzábújni. Idióta egy helyzet.
Bennem volt a kényszer, hogy be kéne nézni oda ahol ők vannak, már csak a hecc kedvéért is. Látni akartam. De gyűlölöm, hogy utál. Szóval a józan ész győzött. Oda nem megyünk ahol nem szeretnek minket.
Azóta eltelt 2,5 óra. De még mindig fázom. Belülről.
De gyakorlatilag kihűltem. Jó, fújt a szél, meg nem sütött ránk a nap, de utána végig remegtem. Annyi érzés került a szívembe, hogy azt egy átlagos szív nem bírja. Az enyém sem. Egyrészről gyűlöltem, másrészről meg jó lett volna hozzábújni. Idióta egy helyzet.
Bennem volt a kényszer, hogy be kéne nézni oda ahol ők vannak, már csak a hecc kedvéért is. Látni akartam. De gyűlölöm, hogy utál. Szóval a józan ész győzött. Oda nem megyünk ahol nem szeretnek minket.
Azóta eltelt 2,5 óra. De még mindig fázom. Belülről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése